Putyin és a nácik

Az orosz hatóságok most éppen azon vannak, hogy felszámolják az ország legrégibb társadalmi szervezetét, a Memorialt. A minap írtunk azokról a jogi eljárásokról, amelyek a Memorial megsemmisítését célozzák. E civil csapatnak két fő funkciója van: 1. Őrzi a diktatúra áldozatainak emlékét, a gyilkosságok emlékhelyeit, múzeumot, gyűjteményeket tart fenn a sztálini terrorról; 2. Emberi jogi tevékenységet folytat, fellép a jogfosztás ellen.

Ez éppen elég arra, hogy a szervezet testidegen legyen a putyini orosz világban. A mai despotizmusnak ugyanis a régi diktatúra az eszményképe. Elismerik ugyan, hogy voltak annak idején „túlkapások”, de nem akarják, hogy az önkényuralomról beszéljenek, tanítsanak, emlékeztessenek rá. Ehelyett Putyin az orosz nép hőstetteit, a hitlerizmus elleni harcát helyezi a nemzeti emlékezet középpontjába.

És mivel ezt úgymond Sztálin testesítette meg, ezért ő jó ebben a világképben. A jogvédelem pedig veszélyes, mert végső soron a putyini politikai rendszer mindenekfelettiségét és örökkévalóságát tagadja. Aki akárcsak jogvédő alapon is fellép a hatalomgyakorlás ellen, az a putyini párt, az Egységes Oroszország pozícióját is támadja. És ráadásul ezek a jogvédők külföldi alapítványoktól (például Soros Györgytől) is kapnak támogatást – tehát ügynökök, más szóval kémek. (Ismerjük ezt a logikát.) Putyin a neonáciktól óv, miközben országában a jogvédő civilekkel harcol. Akik mellesleg a diktatúra áldozatainak emlékét őrzik.