Putyin Afganisztánja

Okozhat zavarokat az orosz energiahordozó-export leállítása, de ezt Moszkva sem kockáztathatja, hiszen az olaj és a gáz eladása az egyetlen számottevő bevétele, az export 75 százaléka. 1980-ban még a SZU exportjának 67 százaléka volt. Az orosz fellendülés, a hatalmas devizatartalékok oka a szénhidrogénexport jövedelmezősége. Amikor Putyin hatalomra jutott, egy hordó olaj ára húsz dollár körül volt. Ma száz felett van. Ebből finanszírozzák a katonai szupererőt, a nyugdíjakat, a közalkalmazottakat, a hadsereget és a külpolitikai expanziót, tehát a krími kalandot is. De az orosz boltokba jutó tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs nagyobb része is külföldről származik.

A jövedelem eloszlása Oroszországban megrázóan, nagyon durván egyenlőtlen. Olyannyira az, hogy a nemzeti vagyon legalább harminc százaléka százegynéhány oligarcha tulajdona. A szovjet problémák is tovább élnek: a korrupció, a vidékről való elvándorlás, a társadalom elöregedése, a demográfiai hanyatlás mind idetartozik. A demokrácia hiányáról nem is szólva. Az oroszok mai többsége aligha ismeri országa valódi kiszolgáltatottságát. A kétmillió lakosú Krím „visszaszerzése” viszont sokaknak elégítheti ki nemzeti büszkeségét.

Egyébként is a tájékoztatás mára teljesen állami kézbe került, s ott a következményekről folytatott vitának, ellenvéleménynek legfeljebb annyi helye van,mint a magyar állami médiában. A krími kaland egyetlen racionális oka az lehetett, hogy Putyin így akarja megtartani már apadó társadalmi támogatottságát. A Krím egyfajta „rezsiharc”, a millióknak adott instant nagyorosz nemzeti büszkeség, cserébe azért, hogy ne zúgolódjanak a szabadság elvonása, a szűkösség, a korrupció uralma miatt. De a kockázat, amelyet Putyin vállalt, legalább akkora, mint Brezsnyevéké volt.