Három hónaposra saccolta az orosz duma illetékes bizottságának elnöke az oroszok szíriai hadjáratát. De, tette hozzá, lehet, hogy elhúzódik. Pár napja tartanak a bombázások, s a jelek szerint az oroszok hosszabb távra rendezkedtek be, s a műveletek nem korlátozódnak a légi csapásokra. Előzőleg orosz források – beleértve Vlagyimir Putyin elnököt – bírálták a nyugati hatalmak által elindított repülőtámadásokat. Mivel azok nem érték el céljukat.
Nincs okunk feltételezni, hogy az orosz légierő sikeresebb lesz. Az utóbbi évtizedek háborúi (Vietnam, Afganisztán, Irak, mostanában Jemen) bizonyítják: a legkorszerűbb légierő sem tudja megsemmisíteni a gerillahadviselést folytatókat. A felülről pusztított területek lakossága jellemzően nem a lázadók ellen fordul. Jó esélye van Oroszországnak, hogy Ukrajna után belekeveredik egy másik helyi háborúba, amely aligha jár másfajta eredménnyel, mint az afganisztáni. (Tizenötezer halott, harmincötezer sebesült szovjet katona.) Az USA hasonló módon kezdett bele az évtizedes vietnami háborúba: légi támogatás, kiképzés a helyi szövetségeseknek, majd jöttek az expedíciós csapatok. Ott veszítettek. Nem voltak sikeresebbek aztán sem Afganisztánban, sem Irakban. Érthető Barack Obama óvatossága.
Mi indokolhatja Putyin kalandját? Fontos a személyisége. Egy igazi k-európai macsó, aki most végre megmutathatja. Megőrizheti arcát otthon és kliensei között. Ezért országa nagyhatalmi pozícióit kell megerősítenie, bevetve a felhalmozott korszerű fegyverzetet. Ezzel megvéd egy támaszpontot, s megakadályozza, hogy megdöntsék egy bizalmi emberét, rezsimváltás következzék be egy helyi zsarnokságban. El-Aszad helyére máskülönben nem oroszbarát erő lépne. Vagy iszlamista, vagy Nyugat-barát. Putyinnak érdeke a dzsihadisták felszámolása, de az Iszlám Államnak nála nem jut kitüntetett szerep. Ezért inkább az Aszad-rezsim által kijelölt egyéb felkelőcsoportokat támadja.
