Előreállították a tudósok azt a szimbolikus órát, amely a világ végéig hátralévő időt mutatja. Szerintük csak három jelképes perc van hátra a pusztulásig, annyi, mint amennyi 1949-ben, a hidegháború kezdetekor és annak végén, 1984-ben volt. A döntésben bizonyosan komoly szerepet játszott az ukrán válság is, amely most újra pusztító lendületbe jött.
Egy héten belül három – összesen több mint ötven civil életét követelő – rakéta- és aknatámadás jelzi, hogy a helyzet tragikus fordulatot vett, ám ez nem béketárgyalásokra, hanem a katonai akciók fokozására ösztökéli a szemben állókat. A donyecki repülőtér elfoglalása után a lázadók elérkezettnek látják az időt az előrenyomulásra, a kijevi kormány pedig odahaza mozgósítást rendelt el, míg külföldön a nemzetközi közösség újabb beavatkozását szeretné elérni. Úgy tűnik, ebben a háborúskodásban egyik fél sem békét akar, hanem mindenáron győzelmet, amit viszont egyikük sem tud megszerezni. Részben végletekig fanatizált, részben demoralizált erők küzdenek egymással, egységeik vagy engedelmeskednek a központi parancsoknak, vagy nem, rosszul kiképzett katonák használnak korszerű fegyvereket – ki tudja, hogyan.
A háborús logika azt diktálja, hogy Volnovahánál, a kormányerők egyik ellenőrző pontjánál a lázadók találhattak el egy utasokkal teli autóbuszt, és valószínűleg ők lőtték a Kijev ellenőrzése alatt álló Mariupolt is; a felkelők egyik központjában, Donyeckben viszont nagy valószínűséggel a hadsereg aknája csapódhatott be egy trolibuszmegállóba. De azt sem lehet kizárni, hogy néhány tévesen megadott koordináta miatt esetleg „baráti tűz” zúdult egy-egy célpontra. Műholdfelvételek, minden kétséget kizáró bizonyítékok pedig – legalábbis a nyilvánosság számára – nincsenek, csak szavak mindkét oldalon, és mindenki annak hisz, akinek hinni akar.
