Holland szótárt mindenképpen vigyél – modoroskodik a haverom, amikor megtudja, hogy az idén sem marad ki teljesen a Sziget a nyaramból. A poénkodás értékéből levon némileg, hogy minden évben rengeteg a holland a Hajógyárin. Amikor a francia volt rengeteg (most se kevés állítólag), akkor meg a francia szótárt ajánlgatták. Van ezekben a vicceskedésekben valami irigységféle, és hát tényleg: milyen jó lenne, ha egy (esetleg A) holland vagy francia fesztivált legalább úgy elárasztanának a magyarok, mint ahogy ők árasztják el ilyenkor Budapestet.
Hanem az van, hogy az idén is tényleg van legalább egy esemény a Szigeten, ami egyrészt rendesen érdekel, másrészt arra enged következtetni, hogy az üzleti érdekeken túl is van gondolkodás a szervező kft. agytrösztjében. És nem csak azon, hogy milyen fákat kéne-lehetne kivágni Óbudán. És nem csak azon, hogy az éjszakánként magukat visítósra vedelő külföldiek & hazaiak napközben méltó kultúrprogramokon tátsák a szájukat, meggyorsítva így a kiszáradást, igényt támasztva tehát a következő éjszakán aktuális alkoholra. A szokásos (esetleg éppen hogy rendhagyó) színházi, közéleti és civil programok mellett ugyanis most egy másféle ékkő is akad a fesztiválon, ezt pedig nyugodtan nevezhetjük egyértelmű statementnek is.
Pénteken kinn lesz a Szigeten a Pussy Riot két tagja, Nagyezsda Tolokonnyiková és Marija Aljohina is. A punk-aktivista formáció szeptemberben még csak négyéves lesz, de tagjainak máris annyi keservben és nyöszörben volt része a fényességes újorosz hatalom jóvoltából, amennyi egy közepesen boldog ország teljes punkszcénájának összesen se juthatna. Putyin 2011-es újraválasztásának estején alapították a lányok a csapatot, az azóta történteket pedig a „koncepciós per–börtön–munkatábor” varázslatos háromszögének említésével tudnánk összefoglalni. A csoport célja, hogy nevetségessé tegye Putyint az egész világ előtt, és tudható, hogy mi az, amit egy zsarnok a legkevésbé bír elviselni: ha metsző gúny tárgyává teszik. Ezek a csajok pontosan tudták ezt, és azt se felejtették el egy pillanatra sem, hol élnek, mégis volt bátorság a bajuszhúzogatáshoz. Én, mondjuk, ezt nevezem szabadságnak.
