A Külügyminisztérium olyan személyi változásokat élt át a választások óta, mintha kormányváltás lett volna. A lojalitásnál is messzebb menő hűségről tesz tanúbizonyságot Németh Zsolt, ahogy ezt a parlament külügyi bizottsága élén szó nélkül végig asszisztálja. Igaz, évek óta látni, hogy a tárca a külpolitika alakításának mellékszereplője lesz, volt ideje ehhez hozzáedződnie. Az atlanti szemlélet látványos kudarcát (a magyar kormányfőt nem tekintik partnernek Washingtonban), a terebélyesedő uniós konfliktusokat, a nemzetközi sajtó egyre élesebb kritikáit Orbán hangos ajtóbecsapásként értékeli.
Bár az ütközéseket megpróbálja kordában tartani, harcosabb, a miniszterelnöki hangot nem tompító, avagy zavartan magyarázó, hanem inkább azt visszhangzó külügyet szeretne maga mögött tudni. Igaz, hogy Szijjártó Péter az elmúlt négy évben majdnem kétmilliárdért utazott, s csak meleg kézfogásokból gyűjtött eleget, megvalósuló projektből nemigen, ráadásul a Kelet tele van új feszültséggócokkal – az Orbán-kormány továbbra is ott fog keresni igaz barátokat.
A pénz esély, az esély lehetőség, a lehetőség pedig eszköz a jutalmazásra és a büntetésre. A fejlesztési tárca „átprogramozása” ennek jegyében történik. A miniszterelnök az eddiginél is kizárólagosabb igényt tart a kulcsra, nem akar többé itt is, ott is pótkulcsokat látni. A gazdasági erőcsoportoknak tudomásul kell venniük, hogy ki az úr a háznál, hiszen Orbánnak nem pusztán egyben kell tartania egy klientúrát, hanem a többiek számára is fel kell villantania az esélyt, hogy a kör bővülhet.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumában a tárcavezető alatt szinte teljesen kicserélődött a gárda. Ám itt sem pusztán az önkormányzatoktól kapkodva átvett egészségügyi, oktatási intézmények „gatyába rázása” adhat alapot a komolyabb váltásra, hanem az a szemléletbeli birtokbavétel is, amely 2014-ig csak átabotában sikerült. Várhatóan mindenütt sebesebb fokozatba kapcsol a központosítás, az autonómiák felszámolása, s a források szétosztásának fegyelmező erejét még inkább megtapasztalják a renitensek. Téved, aki azt hiszi, hogy Fekete Györgyöt vagy éppen Kerényi Imrét a kultúrában pusztán madárijesztőnek használja a kormányfő – jól látni, ahogy az utóbbi időben Balog Zoltán is „elkerényisedik”.
A rendszerváltás tehát októbertől, az önkormányzati választás után minden bizonnyal újabb szakaszába lép.
