A Voldemort-, a Simonka-, a Hunguard-, a letelepedésikötvény- vagy éppen a Matolcsy-ügy piszka mellett – hogy csak a legutóbbiakat említsük – csupán porszem a NER-ben, de azért rögzítsük: fabatkát sem ér az egyik legbefolyásosabb miniszter, Lázár János bocsánatkérése.
2011-ben derült ki, hogy a magas állású közszolga azt mondta egy 2008-as hódmezővásárhelyi közgyűlésen: „Akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.” Miután nyilvánosságra kerültek és megütközést okoztak szavai – lám, öt éve még ennyiből is ügy lehetett –, Lázár János belátta tévedését: „Szeretnék elnézést kérni Magyarországtól a félreértelmezhető és félreértett mondataim miatt. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik a félreérthető fogalmazás miatt úgy érzik, hogy őket megbántottam.”
Arról, hogy bocsánatkérését mennyire gondolta akkor komolyan, sokat elárul egy mostani, a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozata. Amikor arról kérdezték, nem tartja-e aggályosnak, hogy a letelepedési kötvényt vásárlók között bűnözők is lehetnek, azt is mondta: „Nem hiszem, hogy az ambrózfalvi választóknak azokkal a magyar állampolgárságot igénylő külföldiekkel volna problémája, akik 300 ezer euróért államkötvényt vásárolnak.”
