Pörög a ventilátor

„Rohadjon meg, küldjék vissza a mocskos állatot a sivatagba homokot inni, meg skorpiót zabálni. Jó hogy nem adunk neki becsületkeresztet. Már régen löni kéne a patkány fajtáját amelyik átlépi a határt!!!!” Nem ez volt a legbrutálisabb neki szánt üzenet, karakteresebbet és mérgezőbbet is találtunk.

Mert az nagyon nincs rendben – gondolják sokan –, hogy „ezek” ott büdösödnek a vonatainkon, a játszótereinken, a köztéri padjainkon, de most már befekszenek gyógyulni a kórházi ágyainkra is a maguk okozta bajjal. Mi több: ezeknek még ventilátort is ad valamelyik elmebajos alapítvány. Ez már átlépett mindenféle tűréshatárt. „Döglött volna meg!” – írja egy európai felsőbbrendűségére oly büszke hazánkfia. Többeknek is az a baja Zanával és népével, hogy kulturálatlan, a munkát nem ismeri, erkölcse meg nincs, illetve vállalhatatlan. Sulykolják ezt azok, akik szerint „Nincs kegyelem, nincs irgalom... Nem kell sajnálni... Ott kellett volna hagyni a kamion alatt”.

Alighanem túlpörgött a ventilátor, és nem az, ami Zana sebeit hűtötte. A központi uszítással táplált politikai légkeverő egyre gyorsul, amelynek a kormányzó pártok egyelőre rendületlenül örülnek, pedig egy idő után az ő reumájukat is kihozza, mozgásszerveiket is tönkreteszi. Kikerül kezükből a cselekvés lehetősége, hiába nyomkodják a távkapcsolót. Már most is csak látszólag uralják a helyzetet, a kerítés, a határvadászszázad sokaknak kevés. Itt már nem a „megélhetési népvándorlás” a gond, hanem a bőr színe, s ez minden következmény nélkül Boross Péter korábbi miniszterelnök által ki is mondattatik. Miközben pedig kiszorítani próbálunk másokat, önmagunkat falazzuk be, egymásnak esünk hangosan és irgalmatlanul.