Görög geopolitika

Később a szekér már nem szaladt olyan jól, a görög gazdaság kártyavára összeomlani készült – ekkor zúdította az EU az elképesztően nagy, 240 milliárd eurós mentőcsomagot a szegény déli rokonokra. Nehogy már az európai integráció legnemesebb építményéről, az eurózónáról kiderüljön, hogy nem áll biztos lábakon. Most pedig lehet arról alkudozni, hogyan (sehogy) és mikor (soha) fizeti vissza Görögország a teljes összeget.

Még szép, hogy e kínos helyzetben az új athéni koalíció (a radikális baloldali Sziriza karöltve egy jobboldali nacionalista párttal) kijátssza az orosz kártyát. Alekszisz Ciprasz, a fiatalos kormányfő már a választás másnapján randevúzott az orosz nagykövettel. Nikosz Kociasz külügyminiszter – miközben az uniós pénzügyminiszterek azon tanakodtak, hogyan vegyék rá Athént a reformok folytatására – Moszkvába utazott, ahová hamarosan Ciprasz is ellátogat.

S hogy az orosz barátsággal való fenyegetőzés valójában zsarolás, amellyel Görögország az alkupozícióját próbálja izmosítani az adósság-visszafizetésről folyó tárgyalásokon? Könnyen meglehet. Ezzel csak az a gond, hogy az európai közvélemény nem kedveli a geopolitikai társasjátékokat, és vajmi kevéssé vevő a „görögök kontra oroszok” érvelésre. A geopolitikai bábukat tologató miniszterelnököket a választók földhözragadt dolgokkal szembesítik. A görögöknek illene visszafizetniük a töménytelen hitelt, amelyet fenntartás nélkül elfogadtak, nehogy már kivételezzünk velük – már megint, és biztosan nem utoljára.