A „pofátlan” végkielégítések után beszedett 98 százalékos különadó előbb az emberi jogi bíróság, majd az Alkotmánybíróság előtt is elvérzett, a kormánynak így visszakoznia kell. A kabinet azonban csak bő egy esztendővel a strasbourgi fórum és majdnem fél évvel az Alkotmánybíróság verdiktje után szólalt meg. Igaz, akkor úgy tűnt, a világ rendje helyreáll, mert a kormányszóvivő nyilatkozata szerint az egykori sarcot – a közterhek levonása után – most vissza fogják fizetni.
Csakhogy azóta sem történt semmi. Jogszabály ugyanis máig nem született, így változatlanul az adóhatóságon múlik, mit kezd a különadó visszaigénylésére vonatkozó beadványokkal. A hivatal pedig nem túl készséges, mert eleve abból indul ki, hogy az alkotmánybírósági döntés rá nem vonatkozik. Mintha nem tudnák, hogy a határozataikat perben meg lehet támadni, és akkor fizetni kell.
A kormány halogató taktikája amúgy oda vezetett, hogy a 98 százalék elvileg nettó, minden adó és járulék levonása nélkül visszajár, mert nincs olyan rendelkezés, amelynek alapján erre bármilyen terhet ki lehetne vetni. Így a NAV húzza az időt, az érintetteknek meg adóellenőrzés és vagyonosodási vizsgálat kilátásba helyezésével igyekszik elvenni a kedvét attól, hogy jogos járandóságukat visszaköveteljék.
