Bírói engedély nélkül, koholt „vádakkal” lehallgattak egy újságírót, elkérték szerkesztőségi mobiltelefonjának híváslistáit, majd már engedéllyel lehallgatták azokat a hatósági embereket is, akikkel telefonon beszélt. Magát az újságírót aztán ejtették az ügyből, noha eredetileg a halasztást nem tűrő (ezért bírói engedély nélkül végzett) telefonlehallgatást arra hivatkozva rendelték el vele szemben, hogy rendőröket vesztegetett meg, bujtott fel hivatali visszaélésre, hogy pluszinformációkhoz jusson egy bűnügyben. Azzal, hogy mégsem indult semmiféle eljárás ellene, lényegében beismerték, hogy csak ürügy volt a vesztegetési és felbujtási vád. Azért állítottak efféléket az újságíróról, mert fel kellett mutatniuk egy legalább öt év börtönnel fenyegetett bűncselekményt ahhoz, hogy lehallgathassák. Miközben valójában nem ő volt célkeresztben. Vele csak sportból toltak ki, égették és lejáratták egy kicsit a forrásai előtt, hátha elpártolnak tőle. Hatósági karaktergyilkosság.
Félreérthetetlen az üzenet. A kormány, a belügyminiszter, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a rendőrség egyértelművé tette: a börtönt kockáztatja, aki szóba mer állni egy újságíróval. Nem számít, hogy mit mond neki, hogy a kiszivárogtatott információ veszélyeztette-e a nyomozást vagy sem. A sajtó és a közvélemény minden esetben érje be annyival, amennyit a rendőrség hivatalos szócsöve, a Police.hu ír. Nem kell másokat megkérdezni, főleg nem kell magánnyomozót játszani a tetthelyen és beszélgetni a szomszédokkal.
Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ismeretlenek idős embereket gyilkolnak Pest megyében – mert, hogy ez volt az a nagy sztori, amiről az újságírónő forrása baráti alapon elmondta a lehallgatott beszélgetés alkalmával, hogy ő is hallott róla. Két kettős gyilkosság miért is tartozna a közvéleményre. Majd, ha elfogják a tetteseket a rendőrség megünnepli magát, na az lesz a közérdekű információ...
