Na, ezért szorgalmazzák az „öngondoskodást”! Gyűjtögessél, gyűjtögessél, és ha majd összejön valamennyi, akkor majd mi „megőrizzük”! – írta egy olvasónk a magánnyugdíjpénztárakról írt cikkemhez. Ami egyrészt érthető, másrészt nem túl szerencsés hozzáállás. Ahogyan az sem, hogy „minek ide öngondoskodás, úgyis elviszik mind”. Az ilyen megjegyzések mögött jellemzően tájékozatlanság áll: az emberek nem igazán tudják, mik is voltak a magánkasszák, és ehhez képest mit tudnak az önkéntes pénztárak vagy akár az életbiztosítások, hosszú távú megtakarítások. Ezen persze lehet segíteni, a pénzügyi edukáció általánosságban is kiemelkedően fontos a Marcsikák és hasonlók könnyebb kikerülése érdekében.
Jellemző azonban az is, hogy a „minek, úgyse érem meg a nyugdíjaskort, úgyis ellopják a pénzemet megint” és hasonló megjegyzések inkább kifogások, mintsem jogos kritikák vagy félelmek. Ahogyan kifogás az is, hogy azért nem mozgok, mert este hatkor már fáradt vagyok, vagy azért nem eszem zöldséget, mert biztos tele van vegyszerrel.
A hosszú távú megtakarítás – ahogyan az egészséges életmód – elengedhetetlen a tisztességben elkölthető időskorhoz. E nélkül egyre kevésbé működik a rendszer. S ezzel hellyel-közzel mindenki tisztában is van, nem kell ma már hosszan magyarázni, hogy a gyerekeinknek nem jut majd csak harmadannyi nyugdíj. De hát annyira hideg van kimenni egyet sétálni, inkább nem megyünk sehova. Annyi dolgom van, nem érek rá a jövőre gondolni. Annyi mindent kell venni, majd megtakarítok tíz év múlva – amikor persze újabb, teljesen jogosnak tűnő ügyek lesznek fontosabbak.
