galéria megtekintése

Piros virág

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 12. számában
jelent meg.


Palugyai István
Népszabadság

Rendkívüli napokat élünk. Szervezetek, cégek, egyházak és magánemberek adnak így vagy úgy számot reagálóképességükről a különleges helyzetben.

Van, ahol emberséggel, segítőkészséggel, van, ahol szervilizmussal, képmutatással, céltudatos rosszindulattal, gonoszsággal vagy csak épp ostoba szervezetlenséggel reagálnak a menekülők megjelenése által teremtett helyzetre. A szervezett összevisszaság aztán még rosszabbnak láttatja a helyzetet, mint amilyen az valójában.

A múlt héten, amikor mindenki a hetek után először láthatóan kifelé áramló menekültekre figyelt, miközben Bécs irányában a vasúti közlekedés félig lebénult (miként persze e hét csütörtökén is), az árral visszafelé jövet jól láttam, milyen apróságokkal teszik tönkre országunk utóbbi időben amúgy is leharcolt imázsát.

 

Az osztrák vasúttársaság három nyelven (köztük magyarul) is tájékoztatta az utasokat – köztük meglepően sok turistát –, milyen vonatra és hol kell átszállni, hogy Pestre érjenek, a hegyeshalmi állomáson a railjetből kiszálló tekintélyes tömeg viszont majd fél órán át semmilyen információt nem kapott a lehetőségekről. Ahogy a déli határon a menekülteket, úgy itt az utasokat tartották teljes bizonytalanságban, még akkor is, amikor felszállhattunk egy kishatárforgalomban Ausztriából Győrbe tartó és eredetileg onnan továbbinduló, intercityhez csatlakozó Flirt vonatra.

Ennek jókora késését csak az indulás után megjelent kalauznő indokolta. A Budapestről időközben befutott, menekülteket is hozó leharcolt szerelvény személyzete jött át ugyanis a kis vonatra az osztrákokat felváltani, vagyis a határon nem volt tartalék vasutas. Kérdés, hogy a menekülteket hozó vonat – mely takarítatlanul, ám railjetnek nevezve indult nem sokkal utánunk vissza a Keletibe, s amelyre jobb híján Győrben mi is átszálltunk – honnan kapott legénységet.

Jellemző az is, hogy míg idehaza a legócskább kocsikat tartották fenn a menekültek fuvarozására, addig az osztrákok egy modern szerelvényt küldtek értük Hegyeshalomra. Sajnos nem látom az esélyét annak, hogy újabb vasúti válsághelyzetben ne a központból is sugallt fejetlenség, az információk elhallgatása legyen újra a jellemző. A világban a magyarokról Orbán mellett már ma is egyre inkább az embertelen körülmények között tartott menekülők, a magából kivetkőzött operatőrnő és a segítőket is megtámadó porschés jut az emberek eszébe.

Persze lehet erre legyinteni, nem odafigyelni, elutasítani mindezt, ám a következmények kemények lehetnek. A menekültek eközben minden szenvedésük ellenére emberibb viselkedést tanúsítanak, mint sokan a mi békében élő országunkban. Alkalmi utastársaim, idős amerikai hölgyek, akik a többi turistához hasonlóan meglepő fegyelemmel viselték a szokatlan helyzetet, szerencsére Pesten kiszállva leginkább arra a határon látott szíriai kislányra emlékeztek, aki a peronon egy piros virágot emelt az ablakunkhoz.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.