Már rég Petőfi végső búcsújáról kellene beszélnie az országnak, a temetői szertartásról, melynek fénypontjaként a nemzet legméltóbbja méltatja majd a hazatért költőt; mindez egyáltalán nem vonná el a figyelmet a megfelelő intenzitású idegengyűlöletről. Az, hogy aztán valójában kit temetnek el, tényleg a lehető legelhanyagolhatóbb szempont. Ha ugyanis a temetői szertartáson személyesen a miniszterelnök jelentené be, hogy Petőfi csontjait rejti a koporsó, akkor az már a kimondása pillanatában megkérdőjelezhetetlen ténnyé válna.
Más oldalról nézve, ha egyszer Wass Albert vagy Tormai Cécile életútjánál és felmagasztalásánál nem számítanak a tények; ha egyszer Nyirő József hamvait államtitkári szinten lehet aktatáskában utaztatni fel-alá Romániában házelnöki kísérettel; ha egyszer a miniszterelnök a tévé nyilvánossága előtt mondhatja azt az ország népének, hogy hazahozta a Seuso-kincseket, miközben 15 millió euróért csak bérbe vette őket, akkor a Morvai-féle temetésnél nehogy már finnyáskodás legyen, s Morvai kiröhögése és megvetése.
A kormánynak azonban nem kell Petőfi. Pedig mekkorát alkothatna Kerényi Imre, s mekkora okosságokat mondhatna L. Simon államtitkár, s tán még az MMA is fölvenné levelező tagnak Petőfit, feltéve, ha van két ajánló. Elképzelhető persze, hogy Morvaival van a baj: nem ilyen a magyar, ha meggazdagszik. Először is a kazánkirály kizárólag a saját pénzén végezte a kutatásokat, a hazahozott csontokban nem találni közpénzt, még a paralimpikonoktól se vett el egyetlen fillért sem.
Továbbá nincs se rokona, se barátja a kormányban, soha nem nyert semmiféle tendert, nem is indult ilyenen, és még a fehérvári futballstadion VIP-páholyában se látták soha, így aztán még egy nyomorult törvényt se tudott kijárni magának, hogy az országban kizárólag az ő nemzeti kazánjait lehessen üzemeltetni. Nem kívánatos, sőt fölöttébb gyanús személy.
Ráadásul volt antiszemita meg nyilas múltú költők helyett egy igazi nemzeti poéta sorsának a kutatására tette fel a pénzét és az életét. Holott gründolhatott volna kormánytévét, a hozzá tartozó náci alapvetésű napilappal, s ígérhetett volna a magyarságnak olyan ördöngös szerkezetet, amely az idők végezetéig ontja magából ingyen az energiát, de legfőképp és végre-valahára megszünteti a magyarságot több mint ezer éven át visszahúzó gravitációt.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
