Nagyszerű, hogy a világ egyik leggazdagabb embere dollármilliárdokat szán néhány globális egészségügyi probléma leküzdésére. Ennél már csak az lenne felemelőbb, ha nem járulna hozzá – pénzért, mi másért? – naponta a világ bajainak súlyosbításához.
A társadalmi felelősségvállalás (CSR) csodálatos dolog, tényleg. Remek, hogy a sportszergyár támogatja a gyerekek sportolását, csak ne gyermekmunkával készülnének azok a sportcipők, amikkel a pénzt megkeresi rá. Pompás, hogy az olajcég nagylelkűen áldoz az esőerdők megmentésére, de még jobb lenne, ha nem pusztítana el egyhektárnyi erdőt minden egyes hordónyi olajért. És – hogy legyen magyar példa is – lelkesítő, hogy a veszélyes hulladékokkal kísérletező vállalkozás szponzorálja a miniszterelnök kedvenc labdarúgó-akadémiáját, de istenigazából annak tudnánk örülni, ha befejezné a méregkeverést a Duna partján.
Egy budapesti CSR-konferencián mondta egy szakember, hogy majd akkor kezdjenek el a nagyvállalatok a világ megmentésével foglalkozni, ha befizették az adókat, kifizették a szállítókat és tisztességesen megfizették a dolgozókat. Mindez – mutatis mutandis – a most hárommilliárd dollárért jótékonykodó Facebook-alapítóra is vonatkozik. A munkatársak fizetésével nincs gond, az viszont lassanként feltűnik, hogy a közösségi oldal mögött álló vállalat semelyik országban nem szerepel a legnagyobb adózók listáján (a székhelyén, az USA-ban sem) – pedig sem bevételben, sem profitban nem szűkölködik, és olyan ágazatban tevékenykedik, ahol relatíve alacsony a költséghányad. Ami pedig a beszállítókat illeti: a Facebook döntően olyan tartalmak felhasználásával keres vagyonokat, amelyeknek az előállításához semmilyen módon nem járul hozzá, sőt kifejezetten nehezíti a független tartalom-előállítást, mivel elvonja a reklámbevételeket a tartalomgyártóktól. (Ha például ezt a cikket nagyon sokan osztják meg a Facebookon, az a Facebooknak a látogatottsága miatt haszon, a Népszabadságnak illetve a cikk szerzőjének a konyhájára viszont nem hoz semmit, vinni viszont visz tőlünk, látogatókat mindenképpen.)
