Most, amikor újra felavatták a Kossuth téren a Pecázók című szoborkompozíciót, amely talányos módon az 1848-as kormány tagjait ábrázolja, mereven a vizet fürkésző tekintettel, megnyugodhatunk, hogy helyre állt a rend, immár újra ott álldogálnak, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Hiszen minden értelmes horgász vízpartot remél e tevékenység gyakorlásához. Ott révedeznek tehát a tér szélén, magukba rekedt reménytelenséggel, kezükben láthatatlan, ám kezük állásából jól kivehető pecabotjaikkal, hogy állhatatosságukkal az idők végezetéig lessék a vizet. E figurák szögletesek, nagyobb darabokban tapad rájuk a mélabú, mintha nem is emberi kéz formázta volna (újra) őket, hanem egy óriás csapkodta volna unalmában a vésőt a kövekhez.
Arcuk tompa horpadásaiból kinéz a megszellőzhetetlen bús magyar reménytelenség, amely a múlt század tragédiáinak, sőt évszázadok sikertelen küzdelmeinek megkövesült maradványa. Egy nagy tanulság filozófiai mélységű interpretációja: ahol nyílt víz nincs, ott ne pecázz, sőt még a halászatról is mondj le, jámbor magyar! Mennyivel értelmezhetőbb lenne mindez a vízparton, a Dunára néző tekintettel. Megkapó az a naivitás is, hogy hőseink miféle jelmezekbe bújtak eme hétköznapi tevékenységüket folytatandó. Mintha e búsmagyarkodás ruharedőibe illesztett testek csak a transzcendens reménytelenségüket fitogtatnák.
Meglehet, más magyarázata is lehetséges e szorongó, kőbe dermedt emberegyüttesnek. Nem is halakra, hanem emberi lelkekre pecáznak, egy saját fiatalságuktól megszabadult, a politikából végleg kiábrándult közösség tagjai, akik belső undorukat legyőzve, vonakodva állnak a képtelen ideológiai élőkép tagjaiként. Belefáradtak a hülyeségükbe, elernyedtek az időtlenségükben, az egy Kossuthra hajazó középponti figura kivételével, amely tekintetét messzebb emelve arról tudósít, hogy ő ravaszabb a társainál, messzebb látó, és tágasabb tereket kutató, nem mélyed el a saját lábbelijének szemléletében, nagyobb haszon reményében állt ki a tér szélére. Míg a csöndesen horgászók abban sem lehetnek biztosak, hogy cipellőjüket a suszter megfelelően készítette el.
