Súlyos mulasztást követett el L. Simon László kulturális örökségvédelemért felelős államtitkár, amikor múlt pénteken Tatán a hagyományos török–magyar ostromjáték megnyitóján mondott ünnepi beszédében ugyan igen helyesen tíz körméről kapta le a török vendégeket a 150 át viselt magyarországi dolgaik miatt, ám utána nem adott ki parancsot a cselekvésre.
Minden év májusában nagyszabású várjátékok keretében emlékeznek az 1597-es ostromra, amikor gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány vezetésével a magyaroknak sikerült visszafoglalniuk a töröktől az egyébként nem túl nagy stratégiai jelentőségű várat, mégpedig egy patara nevű, petárdához hasonló pirotechnikai eszköz bevetésével; hasonlóval egyébiránt a magyar nagyközönség Eger ostrománál találkozhatott Bornemissza Gergely kelléktárában.
A dolog természeténél fogva nagy buli szokott lenni egy ilyen várjáték; az ország számos történelmi emlékhelyén játsszák le a korabeli csatákat korhű jelmezekben, közben fő a gulyás, sül az ökör, folyik a sör, igazi fesztiválhangulat uralkodik. Mi magunk is voltunk már ilyen bulin, s meg kell mondanunk, mindig kicsit csalódottak vagyunk. Mulatnak a tömegek, a csata végén együtt iddogál kuruc és labanc, magyar és török, a nagyközönség pedig, különös tekintettel a fiatalságra, azt hiszi, hogy ez volt a valóság. Hogy ilyen békében élt egymással magyar és török. Ezt ismerte fel L. Simon László, aki beszédében elmondta, hogy bár sokat köszönhetünk a török együttélésnek, az élet minden területén sokat kaptunk tőlük, ne felejtsük el, hogy dicstelen megszállók voltak, akik a magyarságot, a kereszténységet jöttek megsemmisíteni, ennek ismeretében kell értékelni ezt a vidám dzsemborit is.
