galéria megtekintése

Pataki Ferenc (1928–2015)

2 komment

Csepeli György

Pataki Ferenc olyan ember volt, akire nem vonatkoztak a társadalmi optika törvényei. Nagy volt, ha közelről, ha távolról nézték. Naggyá tette erkölcse, gondolkodásának emelkedettsége és elkötelezettsége a szabad élet mellett. Élete összeforrt a magyar huszadik század második felével. Nem volt forgószél, amely kikerülte volna, s nem volt forgószél, amelyből ő ne tudott volna kikerülni. Mint mindenki más, akit anya szült, élete körülményeit nem választhatta meg, de másoktól eltérően szabad tudott maradni a körülmények szorításában is. A 40-es években elsodorták a fényes szelek, s meg sem álltak vele Moszkváig, ahol pszichológiát, pedagógiát tanult. Az 50-es években csatlakozott a pártellenzékhez, tevőlegesen részt vett a remény forradalmában, amit a bukás után a reménytelenség évei követtek.

A gályapadból, ahova a forradalom leverését követően büntetésképpen évekre beültették, laboratóriumot csinált. Tudta, mert a népi kollégiumokban megtanulta, hogy új társadalmat csak új emberekkel lehet teremteni, akiket nevelni, tanítani, képezni kell, de nem egyedeikben, hanem közösségbe tapasztva, hogy egymást csiszolják, mint a szénszemek, amelyekben gyémánt rejlik. A pedagógia végig megmaradt szenvedélyének, az iskola és az ifjúság sosem került ki érdeklődésének középpontjából.

A 60-as évek reformlégkörében írt szociálpszichológiai műveiben új nyelvet alkotott, amelyen megszólalt a magyar szociálpszichológia. Nem előzmény nélkül, hiszen még élt Bibó István, akit az utókor politikatudósnak és moralistának ismer, de amit írt, mondott az 100%-os társadalomlélektan volt. Élt Mérei Ferenc, aki nemcsak művelte, hanem élte is a szociálpszichológiát, s szárnyait bontogatta Buda Béla. Mind halottak ma már. Pataki köztük kezdte építeni páratlan életművét, amelynek darabjai a csoportlélektan, az identitáselmélet, a devianciakutatás, a tömeglélektan megkerülhetetlen, klasszikus műveivé váltak, belépőjegyet váltva szerzőjük számára már éle­tében a halhatatlanságba.

 

Nemzedékek emlékezetében él mint nagyszerű előadó, aki az ész hideg izzásában fogant mondatokban juttatja el a diákokhoz az üzenetet, alkalmazva szakmája jól megtanult szabályait. Bár aki hallgatta, az arra a gondolatra juthatott, hogy Patakit az Isten prédikátornak teremtette, mert amikor beszélt, mintha nem is ő, hanem maga az Ész szólt volt volna általa. Nevéhez fűződik az egyetemi szintű hazai szociálpszicholó­giai oktatás megindítása, amely azóta sok ágat hajtott magyarországi és erdélyi egyetemeken. Gyűjteményes kötetekben jelentette meg a szociálpszichológia eredetileg angol, német és orosz nyelvterületen megjelent klasszikus ­szövegeit, amelyek nélkül nem jöhetett volna létre egyetemi szintű oktatás. Kulcsszerepet töltött be a 70-es években a magyar szociálpszichológia korán bekövetkezett európai integrációjában.

Kocsis Zoltán / Archiv

A politikához közel került, de nem vált politikussá. Egyetemi tanár, intézeti igazgató, akadémikus, az MTA alelnöke lett, aki művelte, szervezte, alakította a szociálpszichológia tudományát, miközben sosem felejtette a történelmi és társadalmi összefüggéseket, amelyek aranyló fénybe vonják a szürke elméleteket. Így válhatott életműve egyszerre a nemzetközi és a magyar társadalom-lélektani diskurzus szerves részévé.

Kései írásai a rendszerváltás szociálpszichológiai ­kísérőjelenségeit követték a szeizmográf pontosságával. Elkötelezett demokrataként kezdettől fogva üdvözölte a rendszerváltást, ám hidegfejű, a magyar társadalom lélektani mélyszerkezeteit pontosan ismerő tudósként fokozott aggodalommal regisztrálta a rendszerváltás sokak által nem várt, de bekövetkezett negatív mellékhatásait, amelyek sorában ott van a tekintélyelvűség, a deformált politikai jellem, a bűnbakképzés és a felelősségelhárítás, az igazságtalan megkülönböztetés. Egyik tünet sem a semmiből, hanem a meg nem értett, fel nem dolgozott, be nem vallott, meg nem beszélt, a feudalizmus lelki szorításában vergődő magyar múltból származott. Utolsó könyvét már szobafogságban, látásától megfosztva írta, de intellektusa, műveltsége, elemzőképessége teljében. A már címében is emblematikus Nemzet és baloldal címet hordozó könyvben a szerző vissza- és előretekintve szinoptikus elemzést ad a modernitás két nagy politikai-ideológiai hagyománya, a nemzeti és a baloldali gondolat viszonyáról a nyugati világban és Magyarországon.

A könyv Pataki szellemi életének tükre és összefoglalója. Nem írhatta volna meg, ha nem éli meg vonzásait és választásait, amelyek a politikai élet baloldali térfelén jelölték ki a helyét. Az élet által neki rendelt hely feladatot, küldetést, kihívást jelentett számára, s nem a dogmák vak követését, az engedelmeskedést, a behódolást.

Nagyságának titka szuverenitása, autonómiája, a mesterségbeli tudás eszközeinek fölényes alkalmazása volt, ami mindenkit lenyűgözött, akár közel, akár távol élt tőle. Hosszú és termékeny életet élt, amely a természet törvényei szerint véget ért. De ez az élet nem érhet véget, amíg élnek, akik értik, amit Pataki Ferenc írt, mondott, gondolt a szabadságról, az egyenlőségről és a szolidaritásról.

A szakmai munkát, amelyet Pataki Ferenc az MTA Pszichológiai Intézetében és az ELTE Bölcsészkarán a múlt század 60-as éveiben elkezdett, a XXI. században fiatalok folytatják, akik egyetemi tanszékeken, intézeti kutatóműhelyekben, alkalmazott társadalomkutatással foglalkozó intézetekben dolgoznak. Elégedettségre adhat okot, hogy a szociálpszichológia vetése termőre fordult.

A mai szakmai viszonyokkal a tudományszervező tudós elégedett lehet, de az állampolgár nem. A szelek, amelyek ma fújnak, fénytelenek és hidegek, szemben a fényes, forró szelekkel, amelyek Pataki Ferencet elindították útján. A megpróbáltatásoknak, kihívásoknak, forgószeleknek ma is idejük van. Ezért nagyon fontosak könyvei, cikkei, előadásai, amelyek velünk maradnak. Újra meg újra olvasva írásait, azt érezzük, hogy belső támogatást kapunk a csüggesztő külső erőkkel szemben.

Pataki Ferenc november 27-én hunyt el, végső kívánsága volt, hogy szűk családi körben temessék el, és csak azután tudassák a hírt a világgal. Gyászszertartása tegnap volt a Megyeri úti sírkertben.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.