Fölöttébb nagy kihívás úgy nekrológot írni, hogy nem tudni, a búcsúztatottak közül ki éli túl a vasárnapot. Attól tartok, nem sokan. Márpedig ha a Fidesz a választási rendszert és a kampányfinanszírozást érintő, a nemzeti együttműködés rendszeréhez méltó cinizmussal készült reformja nyomán megjelenő minipártok meghatározó többsége befejezi működését a vasárnapi voksolás után, a ciklusban már amúgy is kiszenvedésre ítélt magyar demokrácia újabb tüdőlövést kap. Elvégre akkor azoknak a gyanúja igazolódik be, akik azt vetítették előre: az újonnan megalakult szervezeteknek nincs egyéb céljuk, mint a közpénz lehívása s magánjellegű elverése. Esetleg az amúgy megannyi eszközzel kivéreztetett ellenzék további vegzálása és a szavazólap leporellóvá formálása.
 |
| Minipárt, egészen kis akcióban M. Schmidt János |
Temérdek jel utalt arra, hogy a demokratikus politikai rendszerek legfontosabb aktusa éppen bohóctréfává készül alakulni. Olvashattunk képviselőjelöltről, aki az újságírótól értesült arról, hogy nem a szocialisták jelöltje; pártelnökről, aki fejből nem tudta, ki szerepel az országos listája első három helyén; kampánystratégiáról, amely azt célozta, hogy a szavazók mind kevesebbet tudjanak meg a szervezetről; csalásról, amelynek keretében az érintettek másolták az ajánlásokat; olyan mozgalomról, amelynek a megadott telefonszámán elérhető illetékes nem tudott arról, hogy egy párt készülékét kezeli.
