galéria megtekintése

Parlagon

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 05. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Gondolom, hogy a terrorelhárítók már készülődnek, hogy házkutassanak, zároljanak számítógépeket, begyűjtsenek iratokat néhány helyről, ahol visszaéltek a taós kulturális programokra adott pénzekkel, nem beszélve a vörösiszap-károsultaknak és a parlagfű elleni küzdelemre szánt támogatásokról. Nyilván hamarosan beindul a rendőrségi és ügyészségi gépezet vagy a gyors reagálású Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.

Igaz, eddig mindannyian mintha elnézőbbek lettek volna az állami pazarlással, srégségekkel szemben – tudniillik mindig oda szállnak ki sebbel-lobbal, ahol politikai motívumok színesíthetik a tevékenységet. Különösen sikeres volt az Ökotárs Alapítványnál tett látogatásuk.

Nem akarom elhinni azt a görcsös tendenciózusságot, amely süt ezeknek a szervezeteknek a ténykedéséből. Nem akarom elhinni, hogy ezek a gusztustalan célra repülések és a még riasztóbb elnéző, szemet hunyó magatartás „hozza” a kívánt eredményt. Azt a meggyőződést a közvéleményben, hogy a kormánnyal tengelyt akasztók azért olyan kritikusak, mert vaj van a fejükön – a hatalom sáncain belül azonban nincs az a szabálytalanság, amely okot adna kontrollra. Ezt addig vegzáljuk, míg ki nem derül róla valami, azt békén hagyjuk még akkor is, ha fehéren-feketén kiderült róla valami.

 

Nem létezik, hogy a hatóságok fülük botját sem mozdítják arra a hírre, hogy a parlagfűirtásra adott lakossági egy százalékok töredéke szolgálta csak az eredeti célt, hogy a vörösiszap-katasztrófa áldozataival való szolidaritás csúnya gellert kapott, a taotámogatások millióival nem számoltak el különböző kulturális címkével ellátott vállalkozások. Csodák csodájára az ellenőrök általában csak azoknál az alapítványoknál ütköznek rendellenességbe, amelyek „kontakthibásak” a hatalom felé. Lehet, hogy ez a szelekció suba alatt, szemérmes trükkökkel másutt is előfordul, de ennyire önleleplezően, látványosan mégsem.

Kárát nem csupán azok érzik, akikkel igazságtalanul bántak el – ez a gyakorlat kikezdi a közbizalmat, aláássa az amúgy is gyér szolidaritást, gyanússá válik minden emberbarát kezdeményezés, azé is, aki ad, azé is, aki kap. A társadalmi felelősségvállalás amúgy magasztos programjai tele vannak kétes támogatásokkal, a szponzorációk politikai megrendelésekkel, szívességekkel. Van, ahová könnyen jön a pénz, s könnyelműen is költik el.

Óva intenék persze az általánosításoktól, de az értékes projektekre gondosan fölhasznált adományok devalválódnak, összemosódnak az eltékozolttal. Különösen akkor, amikor egyre-másra szólnak a hírek kirívó esetekről, botrányos példákról, majd a síri csend következik egészen addig, amíg nem érkeznek az újabb skandalumok, hogy majd azoknak se legyen utóéletük – elfelejtődjenek.

A máskor frissnek, ütőképesnek mutatkozó illetékesek hivatalos nyilatkozói merev arccal mondják a mikrofonokba, hogy feljelentésre, konkrétumokra várnak. Mi is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.