Párizsban van a Bastille, aminek a helyén ma operaház működik, de a Pompidou Központ high-tech palotája is Párizsban található. Párizs a divat és a kultúra. Párizs a filozófia, a szabadság központja. A nyelv úgy visszhangzik benne, mint a csend harangzúgása, szinte érződik az utcák beszédén, a parkok zajain, hogy Voltaire és Rousseau gondolkodott közöttük. Bimm, bamm. A bölcsesség nem tolakodó hatalom, így mondja Böhringer.
Pedig a teológusok azt állítják, hogy Bölcs Salamon okossága semmi volt ahhoz képest, amit a messiás Jézus Krisztus produkált, mert egyetlen szavára elhagyták a démonizáltakat az ördögi szellemek. Tehát a shalom őrzése is harccal jár. Ha a militáns gyűlölködés felbukkan, nemcsak emberi erővel kell küzdeni ellene. Hanem hatalmi szóval, szellemi erővel is.
Hogyne tolakodna a bölcsesség, amigo? A filozófus úgy kezel egy kérdést, mint egy betegséget (Wittgenstein). A mondatépítményekbe bele lehet nyúlni. Ki lehet szedni belőlük a robbanófejet, a trotilt. Mielőtt elsülne egy-egy bombasztikus videó. Meg kell cáfolni a nyilvánosság fórumain az iszlám fenyegetések ijesztő üzeneteit. Beszélni kell az ellenkezőjéről. A normális életről. Horribile dictu: a szeretet hatalmáról.
