galéria megtekintése

Párizs: esztétikum és morál

0 komment

Kántor Zsolt

Párizsban van a Bastille, aminek a helyén ma operaház működik, de a Pompidou Központ high-tech palotája is Párizsban található. Párizs a divat és a kultúra. Párizs a filozófia, a szabadság központja. A nyelv úgy visszhangzik benne, mint a csend harangzúgása, szinte érződik az utcák beszédén, a parkok zajain, hogy Voltaire és Rousseau gondolkodott közöttük. Bimm, bamm. A bölcsesség nem tolakodó hatalom, így mondja Böhringer.

Pedig a teológusok azt állítják, hogy Bölcs Salamon okossága semmi volt ahhoz képest, amit a messiás Jézus Krisztus produkált, mert egyetlen szavára elhagyták a démonizáltakat az ördögi szellemek. Tehát a shalom őrzése is harccal jár. Ha a militáns gyűlölködés felbukkan, nemcsak emberi erővel kell küzdeni ellene. Hanem hatalmi szóval, szellemi erővel is.

Hogyne tolakodna a bölcsesség, amigo? A filozófus úgy kezel egy kérdést, mint egy betegséget (Wittgenstein). A mondatépítményekbe bele lehet nyúlni. Ki lehet szedni belőlük a robbanófejet, a trotilt. Mielőtt elsülne egy-egy bombasztikus videó. Meg kell cáfolni a nyilvánosság fórumain az iszlám fenyegetések ijesztő üzeneteit. Beszélni kell az ellenkezőjéről. A normális életről. Horribile dictu: a szeretet hatalmáról.

 

„Nyelvünket, olybá tekinthetjük, mint egy régi várost: mint zegzugos térséget utcácskákkal és terekkel, régi és új házakkal, meg olyan házakkal, amelyekhez különböző korokban építettek hozzá; s az egészet egy csomó új előváros öleli körül, egyenes és szabályos utcákkal és egyforma házakkal.” Descartes pont ezt a zegzugos óvárost akarta lebontani és egy egészen új várost, vagyis egy új filozófiát akart felépíteni. A filozófia a felvilágosodás felvilágosodása.

A dolgoknak azokat az aspektusait, amelyek a legfontosabbak a számunkra, egyszerűségük és mindennapiságuk rejti el előlünk, írja Wittgenstein. Elrejtetten óvva vannak, de láthatatlanok. Az élet megmentésének elsőbbsége. A törvénnyel szemben áll a lét. Párizs az egyenlőség, a testvériség és horribile dictu: a szabadság városa. El a kezekkel a várostól!

A nyelv nézi, amit mond. Gyönyörködik a művön, amit létrehív. A helyesírási program pedig olykor vak. Mint a fátum. De a tiszta ész közbeszól. És javít. Harcoljunk a szavainkkal Párizsért. És az egész, globális hóbelevanc jókedvéért.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.