A párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak: a hasonlóságok ellenére sem lehet egy az egyben megfeleltetni egymásnak a magyar és a lengyel politikai történéseket. Inkább az vethető fel, vajon Orbán és Kaczynski, vagy a törekvéseiket ellenzők tanulnak-e gyorsabban a példájukból.
Tíz évvel ezelőtt az először kormányra kerülő Kaczynski ikrek sorra foglalták el a legfontosabb pozíciókat, botrányos döntésektől sem visszariadva. Viharos országlásuknak előrehozott parlamenti választás vetett véget. Igaz, a Jog és Igazságosság Pártja (PiS) az „ámokfutás” két éve után több voksot szerzett, mint az előző választáson, csak éppen erős ellenzéket is „összehozott” magának, s a Polgári Platform fölébe is kerekedett. A PiS harminc százalék körüli támogatottsága azonban ellenzékben is megmaradt.
2015-ben az ikertestvérét elvesztő – Lech tragikus halálából összeesküvési teóriát és politikai tőkét kovácsoló – Jaroslaw Kaczynski formális kormányzati pozíció nélkül is ott folytatja, ahol 2007-ben abbahagyta. Csak most még gyorsabban elfoglalja a titkosszolgálatokat és kiiktatja az alkotmánybíróságot. Ezúttal nincsenek koalíciós partnerek, akik hátat fordíthatnának neki, s feltehetően eszében sem lesz előrehozott voksolással játszadozni. Az államfő pedig neki dolgozik.
