galéria megtekintése

Párhuzamos kérdőjelek

3 komment


Lakner Zoltán

A párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak: a hasonlóságok ellenére sem lehet egy az egyben megfeleltetni egymásnak a magyar és a lengyel politikai történéseket. Inkább az vethető fel, vajon Orbán és Kaczynski, vagy a törekvéseiket ellenzők tanulnak-e gyorsabban a példájukból.

Tíz évvel ezelőtt az először kormányra kerülő Kaczynski ikrek sorra foglalták el a legfontosabb pozíciókat, botrányos döntésektől sem visszariadva. Viharos országlásuknak előrehozott parlamenti választás vetett véget. Igaz, a Jog és Igaz­ságosság Pártja (PiS) az „ámokfutás” két éve után több voksot szerzett, mint az előző választáson, csak éppen erős ellenzéket is „összehozott” magának, s a Polgári Platform fölébe is kerekedett. A PiS harminc százalék körüli támogatottsága azonban ellenzékben is megmaradt.

2015-ben az ikertestvérét elvesztő – Lech tragikus halálából összeesküvési teóriát és politikai tőkét kovácsoló – Jaroslaw Kaczynski formális kormányzati pozíció nélkül is ott folytatja, ahol 2007-ben abbahagyta. Csak most még gyorsabban elfoglalja a titkosszolgálatokat és kiiktatja az alkotmánybíróságot. Ezúttal nincsenek koalí­ciós partnerek, akik hátat fordíthatnának neki, s feltehetően eszében sem lesz előrehozott voksolással játszadozni. Az államfő pedig neki dolgozik.

 

A PiS autoriter belépője nem maradt ellenhatás nélkül. A Modern nevű liberális párt tört az élre a közvélemény-kutatásokban, s megalakult a Demokráciavédelmi Bizottság. Máris többször tüntettek tízezrek a kormány ellen. Ugyanakkor nincs, aki tudná, mire elég és meddig tart a tüntetéssorozat, vagy, hogy meddig szárnyalhat a Modern. Tűnjék bármilyen nagy dolognak a legendás Lech Walesa kormánykritikája, utolsó elnökjelölti indulásakor másfél százalékot szerzett. A mindenre elszánt Kaczynski ellenzéke formálódik; vagyis alakul, de nincs készen, habár így is erősebbnek látszik a magyarnál. Kaczynski valószínűleg felkészült a konfliktusokra, ellenségképeket kreálva ki fog tartani a népszerűtlenség idején. Ahogyan Orbán tette 2011–2012-ben.

Kérdés az is, mihez kezd az unió a hatodik legnépesebb tagállamában zajló eseményekkel. A jogállamiságért felelős uniós biztos a lengyel kormánynak címzett levélben fejezte ki aggodalmait. Ennek nyomán Varsó a Velencei Bizottsághoz fordult az alkotmánybíróságról szóló új törvények ügyében. A magyar tapasztalatok birtokában érdeklődéssel figyelhetjük, mennyire lesz konkrét a verdikt, ez mennyiben befolyásolja majd a PiS kormányzati gyakorlatát, s hogy a levelezésen – illetve a retorikai keménykedésen – túl mire képes az unió.

Kaczynski pártja nem a meghatározó európai párszövetségek valamelyikének tagja. Ellenben kalandos módon azonos európai parlamenti frakcióban van a brit konzervatívokkal, akik a következő hónapok meghatározó szereplői lesznek, mivel terítékre kerülnek a britek unióban maradásának feltételei. Lengyelországnak az ukrajnai konfliktus miatt is erős az alkupozíciója.

Minél tovább marad kormányon a PiS, annál erősebbek lesznek Orbán európai védvonalai, valamint annál nagyobb esély nyílik valamiféle visegrádi illiberális klub összerántására, amit az unió se kiköpni, se lenyelni nem tudna. Ha így alakul, Kaczynski, Orbán vagy éppen Fico tovább tündökölhetnek az unióval szembeni érdekérvényesítés nemzetiszínű fényárjában, s egymást erősítve biztosíthatják tartós hatalmon maradásukat. Sok, nagyon sok múlik Lengyelországon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.