Tíz hónappal ezelőtt párbeszédet kezdeményeztünk a Várért. Arra igyekeztünk felhívni a figyelmet, hogy a kormány a társadalom véleményét semmibe véve – mi több, annak megismerésére kísérletet sem téve – fog bele a budai Vár építészeti és funkcionális átalakításába. Ezért felajánlottuk az eszmecsere lehetőségét a kabinet által összehívott Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak.
Az elmúlt tíz hónapban a párbeszédkészségnek még a csírája sem mutatkozott. Ellenben világossá vált, hogy a Hauszmann-testület több tucat szakértő tagját a kormány puszta alibinek használja, a döntésekben a véleményüket nem kéri ki, szempontjaikat megfontolni sem hajlandó. Az elmúlt tíz hónapban ugyanakkor az is egyértelműen kiderült, hogy amitől tartottunk, az maradéktalanul valóra válik.
Egyrészről immár deklarált kormányzati szándék a Vár hivatali célú hasznosítása, a minisztériumok tervezett elhelyezésének pedig áldozatul esnek a Magyar Tudományos Akadémia itteni műhelyei és más kulturális intézmények. Másrészről az sem titok többé, hogy mit kell a palota „98 százalékos kulturális hasznosítása" alatt érteni, mi az a funkció, amelynek érdekében feláldozná a kormány a fél évszázaddal ezelőtt, a kor magas színvonalán kialakított múzeumi tereket és a nemzeti könyvtár itteni épületét.
