Előbbit azzal, hogy ezentúl az olimpiai érmek is doktori fokozatot érhetnek (Schmitt Pál felsóhajthat), utóbbit azzal, hogy komisszárokat helyez az egyetemek élére. Kancellárokat.
Akiket hivatalosan azért delegál a kormány, hogy az egyetemek pazarló gazdálkodását visszafogják. De mit csináltak eddig a gazdasági főigazgatók, akiket szintén a kormány delegált? Ha a rektorok társszerzők lehettek volna, biztosan javasoltak volna némi módosítást a szövegen. Persze csak tisztelettudóan és szerényen.
A kormányfő azonban nem szeret osztozkodni a dicsőségben, ő maga dolgozik.
A bankvezetők is szerettek volna társszerzők lenni, eleinte nem is kritizáltak semmit, aztán most kopasztják meg őket harmadszor. Vagy negyedszer. Ki számolja már?
A régi trafikosok, a szerencsejátékgépeket üzemeltetők, a pedagógusok, a tankönyvkiadók, a szakszervezetek, a takarékszövetkezetesek, a kereskedelmi láncok mind-mind szívesen lettek volna társszerzők, de nekik sem osztottak lapot.
Erre mondta a legfőbb Kancellár, hogy ő szerénységgel és alázattal a háromharmadért dolgozik. Amibe mindenki beletartozik. Főleg, ha nincsenek írói ambíciói.
Bőven elég, ha olvasni tudunk, a mindennapi parancsokat ők úgyis megírják.