Szergej Parhomenko, a hajlíthatatlanul szabadságpárti, azaz liberális orosz újságíró osztotta meg a Facebookon az alábbi történetet. Osztaná ő újságolvasókkal is, de hol vannak már azok az újságok, hetilapok, amelyeknek ő egykor nemcsak munkatársa, de főszerkesztője is volt? Az első és utolsó szabad moszkvai rádiónál, az EchoMoszkvinál van még műsora, de hangját a hatalom gondosan elszigeteli a potenciális hallgatóságtól, marad hát az internet.
Azt írja, Londonba szakadt régi barátjának van egy öreg apósa, jobb híján ő is Londonban. Öt éve, 88 évesen, az após fogta régi, viseltes zubbonyát, rajta a seregnyi világháborús medáljával, felült a repülőgépre, és bejelentkezett a régi lakhelye szerinti veteránbizottságnál, hogy szeretne kimenni a Vörös térre, felvonulni a többiekkel, mint régen. Közölték vele, hogy a Vörös tér nincs gumiból, a parádéra jegy kell, azt meg csak a kerületi veteránbizottság 48 éves elnöke meg a hasonszőrű helyettesei kaptak.
Kétségbeesett telefonálgatás után került egy ismerős, akinek volt jegye a tribünre, és hajlandó volt átadni az agg veteránnak. Ekkor kiderült, hogy a belépő névre szól, és az öreg hazudni kényszerült a lelátók népét őrző biztonsági embereknek, hogy ő az, csak otthon felejtette az igazolványát, de látják, milyen öreg, mennyi érdemrendet kapott, ugyan engednék már mégis be. Még el is sírta magát, de az nem világos, hogy színpadiasan vagy szégyenében. A könnyek hatottak, az öreg bejutott, megnézte a díszszemlét, megnyugodott, visszament Londonba. Eltelt öt év, most 93, még mindig szálfaegyenes a tartása, ha akar, repülhet, ahová csak kedve tartja.
