Ferenc pápa az Evangélium öröme c. könyvében sok szaktekintély gondolatát is kiegészítve elemzi az egyre nyomasztóbb társadalmi egyenlőtlenségeket, és rámutat arra, hogy ez a legnagyobb társadalmi bajok gyökere.
A szegények képviselőjeként kifejti, hogy az egyenlőtlenség csökkentése érdekében le kell mondani a piac abszolút autonómiájáról, a pénzügyi spekulációról, és fel kell számolni az egyenlőtlenség strukturális okait. A pápa olyan gazdaságpolitika mellett áll ki, ami segíti az emberek méltóságát és a közjó megvalósítását. „Az emberek méltósága és a közjó fölötte áll egyesek nyugalmának, akik nem akarnak lemondani kiváltságaikról”. Figyelemre méltó az egybecsengés egy korábbi nagy magyarral, Széchenyi Istvánnal, aki a Hitel c. könyvében követeli a nemesség egyes előjogainak eltörlését, és rámutat arra, hogy vállalniuk kell a közterhek egy részét, adót kell fizetni. Ezzel lehet „a szántóvető sorsát könnyíteni, s méltóságát felemelni”. A legnagyobb magyar azt is kifejtette, hogy a nemesség az adófizetéssel hosszú távon nem veszíteni, ellenkezőleg, nyerni fog. Széchenyi a Stádium c. könyvében nyolcadik törvényjavaslatként adófizetésre kötelezte a nemeseket. Félő, hogy Ferenc pápa jobbító gondolatai Széchenyi törvényjavaslatához hasonlóan olyan ellenállásba ütköznek, ami megakadályozza azok megvalósítását.
A pápa a társadalmi békéért is síkraszáll, ami magába foglalja az emberek közötti egyre tökéletesebb igazságosságot. A szociológusok is rámutattak arra, hogy az igazságosság nem csak a gazdasági szűkösség, az alacsony jövedelem felszámolását jelenti. Idetartozik a társadalmi és a politikai kirekesztettség mérséklése, illetve a társadalmi integrálódás lehetőségeinek növelése.
