Vér, pánik, káosz, zuhanás – a napi adrenalinbombán élők tegnap a legbrutálisabb thrillereket, a Die Hard sorozatot vagy épp a bungee jumpingot is helyettesíthették a tőzsdei tudósítások olvasásával.
Olyan nap volt a tegnapi – s gyaníthatóan a közeli jövőben lesz még jó pár ilyen –, amikor az ember kalandvágyból olvasta az üzleti lapokat, teljesen függetlenül attól, mennyire van otthon a kereskedések világában s a globális gazdasági folyamatokban. A mínusz az mínusz, a piros az piros, legfeljebb az az összegzés szorul némi árnyalásra, hogy az elmúlt 13 hónapban csaknem másfél ezermilliárd dollárnyi tőke vonult ki a feltörekvő piacokról.
Már csak azért is, mert nem is volt olyan rég, amikor még a mi piacunk is feltörekvőnek számított, s számos globális nagyvállalat belső fogalomtárában a mai napig ebbe a kategóriába van besorolva Magyarország. A feltörekvő piac viszonylag gyorsan nő – mi nem ezért tartozunk ide –, ott meglehetősen kuszák a politikai és az üzleti viszonyok, nagyot lehet szakítani egy ügyes stratégiával, de pillanatok alatt lehet a nagyobb vagyonból kisebbet csinálni.
