Huszonöt iraki keresztény menekült miatt néhány napra felbolydult a cseh belpolitikai élet. Ők február végén egy prágai humanitárius szervezetnek köszönhetően érkeztek több mint félszáz sorstársukkal együtt a Moszulhoz közeli menekülttáborból. Állításuk szerint odahaza főleg vallási meggyőződésük miatt voltak életveszélyben. Biztonsági ellenőrzésüket végző cseh szakértőknek megígérték, hogy elfogadják a felajánlott segítséget, boldogan telepednek le a morvaországi Jihlava környékén.
Három héttel később viszont negyedszázan szedték a sátorfájukat, visszavonták menedékjogi kérelmüket és meg sem akartak állni Essenig, ahol állítólag a rokonaik éltek, akik háromszor nagyobb fizetéssel kecsegtették őket, mint amennyit a csehek ígértek nekik. Csakhogy a német idegenrendészek már a határ közelében feltartóztatták őket, s miután Prága nem hajlandó visszafogadni őket, alighanem hazájukban kötnek ki.
Régóta nem volt olyan egységes a cseh politikai elit, mint ennek az ügynek a megítélésében. Milos Zeman államfő, Bohuslav Sobotka miniszterelnök és minden parlamenti párt vezetője egymást túlharsogva bizonygatta: lám, mennyire értelmetlenek a kötelező menekültkvóták, amelyeket rá akarnak kényszeríteni a visegrádi négyekre is. Különösen a kormányfő pálfordulása okozott meglepetést, aki nemrég még azt sem zárta ki, hogy Prága hajlandó lesz a brüsszeli testület által tavaly meghatározott, csaknem háromezer menekült befogadására is. Azóta lényegesen zuhant a népszerűsége, a határzár elrendelését követelő Milos Zemané pedig megugrott. Válaszul Sobotka Orbán Viktor után a leghangosabb kvótaellenes politikussá tornászta fel magát. Ugyanis a magyar kormányfő eddigi legelszántabb szövetségesének, Robert Ficónak hangerejét és mozgásterét az új pozsonyi kormánykoalíció bizonyos mértékig korlátozza.
