Gazdaságfejlesztés nagyban címmel rendezett konferenciát két évvel ezelőtt a Századvég
a stratégiai megállapodások jótéteményeiről. Hogy a kormányzati agytrösztnél nagyban játszanak, azt ma már senki nem vonja kétségben az országban – ám azt, hogy mekkorák a tétek, és milyen játékosok ülnek az asztalnál, mostanában mintha tisztábban látnánk.
Tény, hogy politikaközeli(például sajtó-) körökben régóta rebesgetik, voltaképpen a védelmipénz-szedésnek az alapverziónál egy fokkal szofisztikáltabb, emelkedett megfogalmazású válfaját ötlötték ki a srácok. Akivel megköti a kontraktust a kormány, az utána bizton számíthat a vetélytársak abajgatására, a védett cég békén hagyására, esetleg néhány testre szabott adótörvényre, vagy legalább az adó-ellenőrzési szigor enyhülésére.
(Mellesleg ez volt az egyik állítás, amiért Horváth Andrást, a kiugrott adórevizort megpróbálták keresztre feszíteni. Az ellentételezést pedig nyilvánvalóan százmilliókban mérik.)
