Azzal mentegetőzött a lengyel miniszterelnök-helyettes, hogy nem volt mit tenni, a szlovákok túlígérték őket. Ennyi kedvezményt már nem volt érdemes megígérni az indiai Tatának, hogy a krakkói Nowa Huta vasmű telepén Jaguarokat és Land Rovereket gyártson.
Janusz Piechocinski most azzal vigasztalja a lengyeleket, hogy a beszállítók többsége lengyel cég lesz. Honnan tudja? Nem azon kellene elgondolkoznia, hogyan lett Szlovákia sikeres autó-monokultúra, és miért oda települt megint egy új üzem? Tételezzük fel, mindhárom ország bőkezűen kínált kedvezményeket az indiai multinak.
A lengyelek évi félmillió autót gyártanak, a szlovákok eddig 900 ezernél tartottak, mi sem maradunk el tőlük. Sok beszállító települt az autógyárak köré, nálunk például itt van az Apollo gumigyár, hogy éppen egy indiai céget említsek. Lehettek más szempontjaik is. A legfontosabb a képzett munkaerő. Nálunk például a Dél-Dunántúlon alig van mérnökképzés. Lengyelország déli részén van elég műszaki egyetem, de senki sem versenghet a szlovákokkal e szempontból. Az egyik mérnökképző kar éppen Nyitrán van. De képeznek mérnököt Zsolnán, Zólyomban és Trencsényben is, hogy Pozsony és Kassa műegyetemeit ne is említsem. Szlovákiában a tankötelezettség ideje hosszabb, az általános iskola kilencosztályos, de még legalább egy évet iskolába kell járni utána. Széles a szakképző iskolák, szakközépiskolák hálózata. Ez az esély elveszett.
Az Orbán-éra szándékosan rontotta le előnyeinket a tankötelezettség kurtításával, az oktatás kiherélésével. A szlovák bérek magasabbak a magyarországiaknál, tehát ez nem lehetett plusz az ő oldalukon. A földrajzi elhelyezkedés és az autópályák is csábítóbbak nálunk. A szlovákok az eurózóna tagjai, ami nagy előny. Az ország tehát a szűkebb EU-ban van, stabil a pénzügyi rendszer, alacsonyak a kamatok, bőséges a hitel. A politika kevésbé képes belepiszkálni a gazdaságba, mint a zónán kívüli tagállamokban.
