Lehet ugyan lamentálni azon, mi lett volna, ha mindenki külön indul, vagy ha az MSZP és az Együtt nem hagyja kibővíttetni a koalícióját, bejutott volna-e egyedül a DK, pláne a liberális párt, de bármelyik verziót vesszük is alapul, győzelmet egyikből sem remélhetett volna a baloldal a vasárnapi eredmények alapján.
Az önvizsgálat azonban, úgy látszik, egyelőre itt tart. A rossz kompromisszumoknál, amelyeket csak a győzelem változtatott volna át jóvá.
A szocialisták (különösen a mandátumról alig lemaradtak) számolgathatják, mi lett volna a szövetségi politika bőkezű helyosztásai nélkül, Gyurcsányék pedig elgondolkodhatnak, hogy meddig növekedhettek volna egyedül.
Bajnaiék megtippelhetik, hogy az utolsó hónapokban visszafordulhatott volna-e a népszerűségük, ha nem kell elviselniük Gyurcsány ölelését, és nem fröccsen rájuk az MSZP Simon-ügye.
Ma csak egy ember van ezen az oldalon, aki őszintén azt mondhatja, hogy neki bejött az összefogás: Fodor Gábor.
Hétfőtől világosabb lett a kép. Akik eddig is utálták egymást, azok most újra szabadon tehetik ezt, akik jobb meggyőződésük ellenére belementek a kompromisszumokba, azok kezét többé nem kötik meg ezek. Az EP-választáson megmutathatják, mire képesek külön-külön.
Csak azt ne higgyék, hogy ezért vesztettek.
