Mi a nagyobb baj? Ha zárt helyen lebonyolítanak egy rasszista rendezvényt, amelyet – mert nem nyilvános – be sem kell jelenteni, vagy ha a miniszterelnök félrerúgja a legfontosabb politikai jogainkat biztosító törvényeket, és ebben a „demokratikus” ellenzék jelentős része támogatja, mi több, ezt követeli tőle?
Nem „szélsőséges jogvédők”, hanem a bíróság minősítette súlyosan jogsértőnek a tavalyi motoros felvonulás betiltását. Orbán utasította jogsértésre belügyminiszterét, aki engedelmeskedett. Hegedűs Lóránt „anticionista” szeánsza esetében is törvénysértésre utasított a kormányfő, de ekkor már hiába. Orbán Viktor most is orcára esett, a rasszisták a náci Kuruc.infón büszkélkednek, hogy a magyar hatóságok törvénytelen üldöztetése ellenére megtartották a konferenciájukat.
Orbán ezen esetekben alibiből ugrál. Egyrészt úgy tesz, mintha föllépne a rasszisták ellen. Holott csak azok ellen lép fel, akiket nem óhajt vagy tud saját érdekében fölhasználni. A többi, ha már nem él, megy a kánonba, a panteonba, a tananyagba. Prohászka, Tormay, Wass, Nyirő, Csurka. Aki él, az orbánista médiumokban tombol. A Demokratában, a Magyar Hírlapban, az Echóban. Bayertől Szaniszlóig.
