Nem kell sokat várnunk, amíg Orbán Viktor ismét helikopteren száll fölébe, hogy az ukrán határrendészet megtekintésén túl, a rezsiharc állásain innen, szemügyre vegye a bankokkal szemben folytatott ádáz küzdelem hadállásait is. Tudtuk, hogy a kampány egyik fő eleme lesz az újra felfedezett elszámoltatás – valami értelmet kellett ismét adni ennek a remek szónak, ha már a látványpereket csendben elbukták, és a minden jogelvet megszegő végkielégítés-adót végleg felszámolni volnának kénytelenek (de, mint látjuk, ez sem megy valami jól).
A Fidesz számítása nem túl bonyolult: miután a magyar háztartások döntő többsége legalább a vasalót hitelre vette az elmúlt években, várhatóan elenyésző lesz azoknak a száma, akik legalább néhány ezer (jobb esetben tíz- vagy százezer) forintot nem kapnak – vagy készpénzben, vagy a most is fizetett részlet csökkentésének formájában –, ha a bankok fizetnek majd. Minekutána pedig az emberek a felújított főtereknél jobban csak azt szeretik, ha van mit enniük, hálásak lesznek azon politikai pártoknak, amelyek elintéznek némi elemózsiát.
A krumpliosztás és a rezsicsökkentés is ezért hatékony, de ezeknél is jobb módszer a népszerűség növelésére a bankok kifacsarása: nem kell bajlódni a teherautóval, számlaformátummal és narancssárga boksszal sem. Apró homokszem a gépezetben, hogy az adósok egy huncut fillért se láttak eddig, és valójában a kormány most is csak ígéri, hogy nincs már sok hátra, és a törlesztőrészletek akár 30 százalékkal is csökkenhetnek. Ami annyit jelent, hogy már csak 15 százalékkal lesznek magasabbak, mint 2010-ben. Mert most az akkorihoz képest 45 százalékkal gyengébb a forint. De legalább a jegybank nyereséges, és van miből közgazdászokat képeznie.
