Édes anyanyelvünk folytatja ugyan utóvédharcát, de a lelke mélyén tudja, hogy akadnak jelenségek, amelyek érzékletes jellemzése kimeríti híresen gazdag szókincsét. Szégyenkezni fölösleges, előfordul, hogy a bőséges tartalékok is kimerülnek. Az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) bugyraiban zajló botránycirkusz például az összes jelzőt elkoptatta. Eljutottunk arra a pontra, amikor hiába keresgélünk, kénytelenek vagyunk belátni: nincsenek már új szavaink annak leírására, ami történik. Valentin napján, most vasárnap megint közgyűlés lesz. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy az állandósult káoszt látva Hegedüs István elnök javasolni fogja az ORÖ feloszlatását.
Bármennyire tetszetős az ötlet, nincs semmi értelme. A permanens ribilliónál még az is jobb lenne, ha az országos önkormányzat néhány évig megszűnne létezni. Az így nyert időt a romokban heverő cigány önszerveződés talán felhasználhatná erőgyűjtésre, és arra, hogy megszabaduljon a leginkább kártékony figuráktól.
Csakhogy az a helyzet, hogy amennyiben az ORÖ feloszlatja magát, akkor kötelező kiírni a választást – ahol ugyanazok a szervezetek indulhatnak, amelyek előző alkalommal országos listát állítottak. Nemhogy garancia, remény sincs rá, hogy az új választáson mandátumot szerző garnitúra végre méltó módon képviseli majd a cigányságot.
Az időközi roma választást közel kétezer településen kellene megtartani. A Nemzeti Választási Iroda azzal számol, hogy a költségek elérhetik akár az egymilliárd forintot is. A kissé szürreális törvényi előírások szerint a választási kiadások az ORÖ büdzséjét terhelik.
