A cári Oroszország 1849-es magyarországi beavatkozásával és a II. világháborúban harcoló szibériai alakulatokkal kapcsolatban szokás „ázsiai hordákról” beszélni. Ázsia azonban nem egységes. A keleti részére (az Orientre) egészen más szokások és normák érvényesek, mint Közép-Ázsiára: Szibériára és az -isztánra végződő posztszovjet államok népeire.
Japánban, Koreában, Kínában az egyéni és családi becsület határozza meg a viselkedést (ennek vallási gyökerei vannak). Azon a területen azonban, amely körülbelül az Uráltól Mongóliáig terjed, ennek nyoma sincs. Az oroszok közép-ázsiai mentalitása lemérhető a turisták viselkedésén. Míg a japánokat és kínaiakat tárt karokkal fogadják az egész világon, az orosz turistákat sok helyen nem látják szívesen. Oroszország a cári időkben két részre szakadt társadalom volt.
A felső körök franciául beszéltek, a nyugati kultúrát majmolták, miközben természetesnek vették, hogy a parasztok jobbágyi elnyomásban éljenek. A bolsevikok ezt az alsóbb réteget (vagy annak egy részét) emelték fel, szakítottak az arisztokratikus kultúrával és erkölccsel, helyébe a szocialista forradalom egyenlősítő eszméit állították. Az 1991-es rendszerváltás visszahozta a bolsevikok előtti társadalom megosztottságát, a lakosság ismét gazdagokra és szegényekre szakadt. (Személyes emlékem: míg a hetvenes években Moszkvában a szegény oroszok bámulták a gazdag külföldieket, a kilencvenes években a szegény oroszok és a szegény külföldiek bámulták a gazdag oroszokat.)