A terrorizmus soha nem ér célba. Abban az értelemben semmiképp, hogy képes volna rendszereket megdönteni. Viszont félelemérzetet kelt az egyénekben (kollektívákban kevésbé), kényelmetlenebbé teszi az életet. Ez azonban idő múltán csordogál tovább, ahogy addig. De éberebbé válnak az arra hivatott szervezetek, s az emberek maguk is.
A terrorizmus örök. Anarchisták (Európában) másfél száz éve gyakorolják. Nem mennék vissza Erzsébet királynő ledöféséhez, a cárgyilkosságokhoz, csak felidézném hamvas ifjúkoromat, amikor másról sem lehetett hallani, mint az Ír Köztársasági Hadsereg, a nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció, az olasz Vörös Brigádok vagy a palesztin Fekete Szeptember terrormerényleteiről. De mint tudjuk, Észak-Írországot nem sikerült leszakítani az Egyesült Királyságról, a német kapitalizmus nem omlott össze, a Moro-gyilkossággal az olasz demokrácia se kapott halálos sebet, és a jordániai királyság sem pusztult el (amint a müncheni olimpia se szakadt félbe) a palesztin szélsőségesek repülőgép-robbantásaitól és gyilkosságaitól. Nincs tudomásom róla, hogy a 80-as években beindult terrorhullám gyilkos és öngyilkos csapásai alatt Izrael állama egy kicsit is megrendült volna.
Az elmúlt három évtizedben százas nagyságrendben „fordultak elő" terrormerényletek, a leglátványosabbak és a legnagyobb visszhangot keltők a fejlett Nyugat centrumaiban, de ami az áldozatok számát illeti – az ikertornyok lerombolását leszámítva –, az eltörpül az öngyilkosságot is vállaló iszlamisták által „saját" országaikban elkövetett robbantások áldozatai mellett. A terrormerényleteknek töredéke sújtotta a civilizált Európát (és Észak-Amerikát), a nagyobb rész Szomáliától Nigérián át Észak-Afrika és a Közel-Kelet muszlim országaira esik. (És akkor még nem említettük a csecsenek moszkvai és észak-oszétiai tömeggyilkosságait.) A muszlim vallásfelekezetek militánsai egymást gyilkolják, legfeljebb „szabad óráikban" lecsapnak európai turistákra is.
