„Mi a magyar most? Rút sybarita váz” – teszi föl a máig aktuális kérdést a költő. (A sybarita váz valami olyasmi, amikor a browser nem tölti be a style sheetet…) Lángoktól ölelt kis hazánkban, a sokat szenvedett hungarikum, egyedülálló Kárpát-medencében ismételten, mint már történelmünk során annyiszor, felütötte ádáz fejét a turáni átokként emlegetett széthúzás, a megosztódás mételye, amely megmérgezi mind a szellemi kutat, mind az emberi humánum minimálisan elvárható sine qua nonját.
Őszintén remélem, hogy Önt nem rángatják „dróton” az imperialista nagyhatalmi körök, amelyek mint fészket ütik le a kisfalut, egyszersmind felelősek hazánk megcsonkításáért, valamint 1956-ért! Nem ül föl ennek a „hecckampánynak”, amelyet a nemzeti érdekeket végre megfelelő előtérbe helyező külpolitikát támadja acsarkodva egy olyan „demokrácia” nevében, amelyben nem lehet gázkereskedő cégekből évi tízmilliárdokat kilopni, nem lehet tetszőleges akárkinek, hogy ne mondjam, stadion építve a kertje végében, nem lehet a, teszem azt, legfőbb ügyész az akárkinek koleszos haverja, nem lehet közpénzen aszfaltozni össze magánvagyonosodást és így tovább, satöbbi, de még az adóhivatal sem lehet közvetlenül alárendelve a SZUVENERITÁSNAK, hanem ellenben buzik vannak és drogozó kábítószeresek.
Hallod-e, te Cukimuki! Mégis hogy van az, hogy idejössz, idehúzod a kommunista beled, erre a szent földre, melyre annyiszor apáink vére hullt, és veszed magadnak a bátorságot, he?! Az ellenforradalmárok emléke smafu? Milyen ember vagy te? November? Legyél férfi ! Vagy inába szálltál? Mi van?! Mi van?!! Mi van?!!!
A gyűlölet hatalma sosem győzheti le a szeretetet! Előttünk egy nemzetnek sorsa és energiabiztonsága áll. Ha azt kivíttuk a mély sűlyedésből, teljes szívünkből kívánunk Ön és a baráti cionista nép számára erőt, egészséget, frítibet!
