Szappanoperára hasonlít, amelybe a hatalomért való harc éppen úgy belefér, mint az „apagyilkosság”. Valójában kemény politikai játszma, amiben konfliktusok ugyan előfordultak, de apa és lánya többé-kevésbé megfért egymással. Az apa, Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front (FN) alapítója gondoskodott arról, hogy a párt magja, a soviniszta, idegengyűlölő és antiszemita nézetekre fogékony hívek ott maradjanak. Lánya, Marine Le Pen viszont jó ideje igyekszik középre húzni, ennek jegyében bizonyos kínos témáktól, így az antiszemitizmustól megszabadítani a formációt. Sikeresen tud megszólítani női szavazókat, olyanokat, akiket apja – és az általa képviselt dühös férfiak – inkább riasztottak.
A célja egyértelmű: széles körben elfogadható, szalon- és kormányképes erővé tenni a Nemzeti Frontot. Magát olyan államfőjelöltként felépíteni, akire 2017 tavaszán a polgári rétegek is nyugodt szívvel behúzhatják az ikszet. Aki nem olyan „ciki” és nem olyan ördögi, mint az apja. Az apa ugyan 2002 áprilisában bejutott az államfőválasztás második fordulójába, de ott szembetalálta magát a politikai táborokon átnyúló, vele szemben szerveződött köztársasági fronttal. Sokan gumikesztyűben ugyan, de a konzervatív Jacques Chiracra szavaztak. Másfél évtizeddel később már valószínűleg nem lesznek ilyen politikai higiénés problémák.
Feltéve, ha a pártalapító apát sikerül a partvonalon kívülre tenni. A 86 éves Jean-Marie-nak azonban esze ágában sincs visszavonulni. Sőt, igyekszik keresztbe tenni a lányának. Legutóbb egy szélsőjobboldali lapnak adott interjút, amelyben ismét történelmi csekélységnek nevezte a náci gázkamrákat és igaz hazafinak a németekkel kollaboráló Vichy-rendszer fejét, Pétain marsallt.
