Első pillantásra úgy tűnhet, a bankadó és a reklámadó ügyében végre belátó lett a kormány, és a piaci viszonyokhoz idomuló, elfogadható adóztatásra tér át. Ez tévedés. A két különadót érintő adócsökkentés, a háttértárgyalások sokkal inkább azt mutatják meg, mennyire irreális és elfogadhatatlan a kormány hozzáállása.
A 2010-ben indult ciklusban az Orbán-kabinet meglehetősen agresszív adópolitikát kezdett folytatni: minden tényezőt és érvet felülírt, hogy pluszbevételeket kellett szerezni. Nem számított a belátás, sem a mértékletesség. Míg korábban néhány százmilliárd forintot eredményező átrendezés vagy adóemelés már vállalhatatlan volt a közvetett, a piacra és a lakosságra gyakorolt hatások miatt, Orbán Viktor kormánya akár ezermilliárd forintot is hajlandó volt átmozgatni.
Unalomig ismételt kritika volt négy éven át, hogy a szabályozás kiszámíthatatlanná teszi az adórendszert, az emelések, átcsoportosítások durván befolyásolják a piacot. Az eredmény persze nem mutatkozik meg azonnal, sőt közvetve is nehezen. A Magyarországra meg nem érkező működő tőke, a végre nem hajtott beruházások értéke nem mérhető, de súlyos következményekkel jár hosszabb távon.
