galéria megtekintése

Orbán és csapata

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 18. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Szinte naponta hasonlítják Orbán Viktort a nemzetközi sajtóban a török miniszterelnökhöz vagy az orosz elnökhöz. Ezt a szerzők azért teszik, hogy olvasóiknak legyen valami fogalmuk arról, miféle politikát is követ a magyar kormányfő. Kikkel van egy csapatban. Nem sértődhet meg emiatt O. V., hiszen ő nevezte ezeket az államokat (Törökország, Oroszország) modellértékű politikai példának. Szerinte ezek úgy és azért sikeres országok, mert nem követik a lejárt nyugat-európai, észak-amerikai liberális politikai modellt.

Az elmúlt napokban ezek az államok ott vannak a világpolitikai hírek főcímeiben.

1. Oroszország. Miután Vlagyimir Putyin elhatározta, hogy nem engedi Ukrajnát Európába, bekebelezte a Krímet, majd háborút indított a kelet-ukrajnai területek megszerzéséért – nemzetközileg elszigetelődött, és gazdasági csapdába került. Nagy energiaprojektjei befuccsoltak, a rubel mélyrepülésben van, az árak emelkednek, az életszínvonal veszélyben. Kétséges, tudja-e majd hitelezni a nagy Paks-projektet. Mindezt megelőzte egy sor despotikus intézkedés, hajsza a kormánytól független civil szervezetek vagy éppen a melegek ellen. A rendszert már nem a relatív jólét, hanem a nacionalista-nagyhatalmi látszat tartja fenn.

 

2. Törökország. Hajsza a civilek, hajsza a kulturális kisebbségek ellen. Erdogan elnök személyi kultusza. Oszmán-muzulmán megoldásokkal akarná felemelni nemzetét. Erdogan is kalandor külpolitikai lépéseket kezdett, hogy így váljon regionális vezetővé, az iszlám világ példaképévé. Amikor ez sem jött be, ő is összeesküvőket keres. Most a rendszerét bíráló újságírókat tartóztatott le, s rendőröket, akik belső köreiben tártak fel korrupciós ügyeket.

A történések csak véletlenül hasonlítanak egymáshoz? Orbán azért hirdetett keleti nyitást, mert olyan fél- és egész diktatúrákkal akart barátkozni, amelyek nem kérik tőle számon demokráciateljesítményét. Azerbajdzsánnal lehet haveri alapon mutyizni, szabadon üzletelni – feltételezte. De ez sem jött be. Az oroszoknak tett magyar politikai engedmények hozadéka elenyésző. Amit elért, az elsősorban az orbitális blamázs, elszigetelődés. Harc az USA-val a haveri áfacsalások miatt. Orbán nevetségessé teszi önmagát és az országot a pitiáner ügyekkel. Az emberek a legkülönbözőbb okok miatt mennek ki az utcára tüntetni – ahol tehetik. Oroszországban ez ma már gyakorlatilag tilos.

Törökországban még lehet tüntetni, de a rendőrség vaskézzel és gumilövedékekkel veri szét a korrupció ellen demonstrálókat. A hazai korrupció kormányzati rendszer, amelyben a beruházások, a kisebb-nagyobb közbeszerzések –jelentős részben felesleges presztízskiadások – mind egy szűk kör zsebét vastagítják. Ahogy ez történt a szocsi téli olimpia körül vagy megannyi török gigaépítkezésnél. Világos az összefüggés az intézményes lenyúlások és a civilek és demokratikus intézmények elleni kormányzati fellépés között. Ahol intézményes a korrupció, elfogy a demokrácia. És fordítva.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.