Igen, a nyári olimpia mellett a legrangosabb globális sporteseménynek számító FIFA Világ Kupának 2018-ban Oroszország ad otthont. Premier lesz ez mindenféleképpen, labdarúgó-világbajnokságot először rendeznek Kelet-Európában, az egykori vasfüggöny innenső oldalán.
Brazília, a szamba, a karnevál, a forró hangulat után Oroszország nem feltétlenül az a kimondott turistacsalogató célpont. Arról nem is beszélve, hogy csak vízummal lehet beutazni, elnézve Moszkva és a Nyugat viszonyát, csodaszámba menne, ha ez változna.
Igaz, az oroszok kedves, vendégszerető emberek, remek a konyha meg a vodka. Különösen értékelik, ha nem angolul szólnak hozzájuk. Oroszország azonban nem futballnagyhatalom, viszont hatalmas piac. Neymarjuk, Thiago Silvájuk nincs, a sportág társadalmi beágyazottsága, kulturális szerepe is más. Kijutottak ugyan az idei világbajnokságra, de a csoportkörből jelentéktelenül és gyorsan távoztak.
Utolsó fénykoruk jó negyedszázada volt. Irapuato nekik nem Mohács és nem is Belo Horizonte. Amiatt sem kell szégyenkezniük, hogy az 1988-as Európa-bajnokság döntőjében simán kikaptak a hollandoktól. Van Bastenék feltartóztathatatlanok voltak.
Világgazdasági szempontból Brazília és Oroszország is a feltörekvő államok csoportjába, a BRIC-be tartozik. Az elsősorban az energiahordozók kivitelére épülő orosz gazdaság növekedése azonban egyre lassuló ütemet mutat. Kilenc új stadiont terveznek építeni, három másikat teljesen renoválni. Komoly infrastruktúra-fejlesztések is szükségesek, például nincsenek szállodák, ami van, akár Moszkvában, akár Szentpétervárott, az jócskán meghaladja az európai árszínvonalat.
Az viszont biztos, hogy a világbajnokság elleni társadalmi mozgalmakra, a stadionprogramra elköltött dollártízmilliárdok miatti társadalmi elégedetlenségre nem kell számítani.
A mindenkori moszkvai hatalom gondoskodni fog róla, hogy kordában tartsa a rendszerrel szemben állókat. Míg Brazília – a súlyos szociális problémák, így a nyomornegyedek vagy a nagyvárosi bűnözés ellenére – kifejezetten szexi, laza országnak számít, a tekintélyelvű Oroszország megítélése finoman szólva is erősen vitatott.
A Putyin-rendszer kettős arcú: miközben gazdaságilag rengeteg szállal kötődik Európához, s az EU az orosz földgáz, illetve kőolaj fő felvevőpiaca, politikai vonalon a Kreml a Nyugattal való konfrontációra állt rá. A Krím félsziget bekebelezése, a kelet-ukrajnai polgárháborúban játszott szerepe is erről tanúskodik. Az, ami Ukrajnában történt és történik, túl mély sebeket ejtett ahhoz, hogy azok 2018-ra nyomtalanul elmúljanak.
A tekintélyes amerikai külpolitikai stratéga, Zbigniew Brzezinski a The Washington Postban megjelent cikkében arról ír, hogy Putyin számára a jelenlegi helyzetből a kiutat a Kijevvel fennálló konfliktus valamiféle elrendezése (accomodation) jelentene. Feltéve, ha felhagy a soviniszta, Nyugat-ellenes retorikával, amivel nemcsak a Nyugat, hanem Oroszország számára is veszélyt jelent.
Futballnyelven szólva: rengeteg öngólt.
