A múlt heti szolnoki stadionavatón Orbán Viktor szájából elhangzott egy emlékezetes mondat, amelyen nem tudom túltenni magam. Köszönetét fejezte ki az adakozó vállalkozóknak, akik „megtették, amit követelt a haza".
Sejtem, hogy ünnepi pillanatokban könnyen esik túlzásba az ember, de ilyen aránytévesztésre nem ragadtathatja magát, ha ez nem egészen belülről jön. Kötve hiszem, hogy ne nézett volna utána az ókori görög költő, Szimónidész epigrammájának, ne derengett volna neki, hogy a görög-perzsa háborúnak állított örök emléket a thermopüloszi hősök sírfeliratával: „Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."
A blaszfémia nem rossz szónoki eszköz és nem is feltétlenül téves. Mindent kifejez, amibe belezuhant ez az ország, mindent, ami naponta megesik körülöttünk. És látom a fotókon, ahogy állnak a miniszterelnök körül a mosolygók, a lelkes hírvivők, akik boldogok, hogy még a Simicskához közel álló Nyerges Zsoltnak is jutott a parolából – mert pénzt adott arra a kurva stadionra, amelynek nyitómeccsén kikapott a szerencsétlen házigazda.
