Hallgatom a híreket, hogy hol, mikor ünnepeljük meg az ’56-os forradalmat. Várom a pártok felhívását. De semmi. Semmi hirdetés. Sem a napilapokban, sem a neten, csak a szokásos kormányzati rendezvények Boross Péter és Simicskó István közreműködésével, és sok-sok kulturális műsor szerte az országban. Ja, és a Jobbik. Ők szerveznek, rendeznek, ünnepelnek. Olvasói levél.
Mi történt a pártokkal, egyesületekkel, civil mozgalmakkal? Nem tartják fontosnak az emlékezést, vagy már érdektelenné vált az esemény, esetleg félnek, hogy kevesen jönnek össze? Nem tudom a választ, de nagyon sajnálom, hogy itt tartunk. Hiányzik az ünnepség, igen, mert el kell helyezni egy-egy szál virágot azok sírjánál, akik az országunkért, népünk jobb életéért harcoltak, önfeláldozók voltak.
Nem hiszem, hogy ne tartanák fontosnak az EGYÜTT emlékezést, csak nem tudják megoldani. Valamennyi demokratikus párt csakis saját magát tartja méltónak arra, hogy beszéljen történelemről, hősökről, tanulságokról. A másik, a többi nem alkalmas erre. Valahogy úgy, mint a tüntetéseknél. Külön-külön megy a tanári csapat, az ápolónő, vagy a paraszt, akitől épp most veszik el a földet.
De miért van ez így? Nem lehetne együtt kiállni, hisz ugyanaz a bajuk a fekete ruhás nővéreknek, tanároknak, parasztoknak: anyagi és erkölcsi megbecsülésük hiánya, szakmai véleményük semmibevétele és főleg az emberi méltóság tiszteletének hiánya. És támogathatná őket valamennyi demokratikus párt és szakszervezet, és beszélhetne mindenki, aki értelmes és jobbító tanácsokat tudna adni a kormány számára.
