Piliscsabai lakosként, szülőként szeretnék beszámolni arról, miként éljük meg a Budapest–Esztergom-vasútvonal felújítását. Idén szeptemberben a harmadik tanévet kezdtük el úgy, hogy nem lehet vonattal Budapestre közlekedni. Bár Piliscsaba mindössze 25 km-re fekszik a fővárostól, a vonatpótló buszok az Árpád hídig tartó távolságot a legnagyobb reggeli csúcsban mégis másfél-két óra alatt teszik meg.
Már a piliscsabai állomásnál nincs ülőhely, a később felszállók összepréselődve utaznak órákon át. Az áldatlan állapotok legnagyobb kárvallottjai a Budapestre ingázó diákok, akiknek reggel 6 óra előtt el kell indulniuk ahhoz, hogy esélyük legyen 8 órára beérni az iskolába – de ez sem garantált, hiszen ha nagy nehezen eljutnak is a fővárosba, gyakran a metróközlekedés leállásával kell szembesülniük.
Ne is beszéljünk a nulladik órákról, a hajnali 5 óra előtti kelésről. Persze tudtuk, hogy a vasútpálya felújítása kényelmetlenséggel jár, ezt mindannyian elfogadtuk, mondván, kibírjuk, és utána jobb lesz a közlekedés. Most ott tartunk, hogy a jelenlegi ígéretek szerint 2015 májusában indulnak újra a vonatok. Ez az eredeti tervekhez képest másfél éves csúszást jelent.