Könnyebb lenne az életünk, ha megértenénk egymást. Kevesebb lenne a félreértés, a vita, a sértődés, az ellenségeskedés. Vagyis ha próbálnánk azt megérteni (megérezni), hogy a másik fél miért cselekszik, vélekedik úgy, ahogy. Ha tudnánk a másik fél helyzetébe képzelni magunkat, ha tudnánk az ő fejével gondolkodni, az ő motivációit, indítékait megérteni, valóban könnyebb lenne az élet.
Milyen érzelmi, tulajdonságbeli adottságok, indítékok, ösztönök, vonzások és taszítások munkálnak bennünk? Az empátia az a képesség, hogy valaki bele tudja helyezni, bele tudja élni magát a másik ember lelkiállapotába. A teendők sorában talán a legfontosabb ennek a képességnek a kifejlesztése. S itt kell szólnunk a toleranciáról is. Azon legyünk, hogy tartsuk tiszteletben mások meggyőződését, még akkor is, ha az éppen ellenkezője a miénknek.
Ez nem azt jelenti, hogy nekünk ne legyen véleményünk vagy hogy azt meggyőződésünk ellenére is adjuk fel. A vitakultúránk viszont azt bizonyítja, hogy híján vagyunk az empátiának, a toleranciának, az intelligenciának: hogy elfogultak vagyunk, hogy olykor indulatosan viselkedünk, előítéletekkel terhelve, érzelmi alapon vitatkozunk, s nem sok hajlandóságot tanúsítunk a másik fél nézőpontjának méltányolására.
