Olvasói levél: Várólistán
2015 tavaszán életmentő hasi műtéten estem át, amelyet négy hónapos haskötős rehabilitációs időszak követett.
2015 decemberében ismétlődő alhasi fájdalmaim miatt jelentkeztem az illetékes szakorvosi rendelésen. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy köldöksérvem alakult ki a régebbi műtéti heg vonalában. („Kizáródás és üszkösödés nélkül.") A fájdalmakat pedig a hasban kialakult letapadások, összenövések okozzák. Műtéti várólistára vettek fel „reconstructio és adhesiolízis céljából".
Közölték velem, hogy vélhetően 7-8 hónap múlva kerülök sorra, majd értesítenek. Kicsit ledöbbentem. Ezek után otthon megtekintettem az intézmény nyilvános, interneten is elérhető várólistáját, felhasználva az erre a célra kapott azonosítómat. Akkor döbbentem le igazán! Műtétem várható időpontja: 2019. 07. 25., azaz kettőezer-tizenkilenc július huszonöt!
Még jó, hogy létrehozták a „sikeres" várólista-csökkentő programot! Részlet a várólistából:
Általános sebészet
2019. 07. 25.
2015. 12. 03.
Ugyanakkor megjegyezném, hogy a megelőző (UHG- és egyéb) vizsgálatokat kényszerűségből a nyugdíjamból fedeztem, mert nem akartam hónapokat várni az eredményre.
Most örüljek, hogy eddig nem záródott ki a belem és még nem üszkösödik, csak fáj? És ha mégis kizáródik és üszkösödik, akkor majd sürgősséggel ellátnak várólistán kívül? Miért akarják ezt feltétlenül megvárni? Mert ugye ezekben az esetekben a betegek túlélési esélyei jelentősen csökkennek! Persze így is lehet csökkenteni a várólistát!
Eleget halljuk: „Panaszával forduljon időben orvosához". Megtettem!
Természetesen nem az orvosokkal van bajom, tisztelem és értékelem az egyre nehezebb körülmények között végzett munkájukat.
Csak csendben megkérdezném: Magyarország tényleg jobban teljesít?
