Kinder, Küche, Kirche – ezt a német mondást a nők feladatairól a hitleri rendszerrel azonosítják, holott ez inkább II. Vilmos császár és felesége ideálja volt: szüljenek és neveljenek gyereket, lássák el a háztartást, a konyhát, és járjanak templomba. Hitlernél a templom már kimaradt, maradt a többi. Rákosi idején ezt hirdették a feliratok a rendelőintézetekben: Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség. Igaz, akkor már a nők munkába állását is erőltették.
Minden önkényuralom ellenséget keres, hogy saját táborát erősítse. Kézenfekvő a nők ellen uszítani, hiszen ennek révén lehet a legtöbb embert (férfit) megnyerni. A legvacakabb hím is fölényben érzi magát, ha a „gyengébb nemről” van szó – már ez a szókép is ezt sugallja, holott ha izomzatban nem is, de lelkierőben, belső stabilitásban, toleranciában, nyugodt gondolkodásban a hölgyek az erősebbek.
Számos kutatás igazolta, hogy az a vállalat- vagy államvezetés, amelyben a nők aránya 30% fölött van, eredményesebb, alkalmazkodóképesebb, mint az, amelyben hímdominancia érvényesül. Nem véletlen, hogy a „nőtlen” Fidesz-kormány ilyen gyengén muzsikál: agresszív, sértődékeny, intoleráns, kapkodó, egyeztetésre képtelen, és hiányzik belőle az előrelátás. Legújabban a három gyereket tízmillió forinttal akarják premizálni – szerintem nem a gyerekvállalást kell támogatni (attól csak bizniszgyerekek várhatók), hanem perspektívát kell adni. Azt hiszem, nekünk is egy Merkel asszonyra lenne szükségünk.
