Tizenkét éve, amikor az újpesti szülőotthon alapításának 75. évfordulójára emlékeztünk, írtam e sorokat: „Abban a régióban, ahol születni nem, csak meghalni lehet, ott élni is nehezebb." Pár évre rá, a szülészeti osztály bezárását követően pedig ezt: „Ma már születni nem, de még meggyógyulni lehet Újpesten. Holnap már csak meghalni?"
Bekövetkezett. Október végén befejeződött az aktív betegellátás az újpesti Károlyi Sándor kórház sebészeti, két belgyógyászati osztályán, valamint az intenzív betegellátó részlegén. Közel két évtizedes folyamat fejeződik be. A 90-es években a gégészeti osztály zárt be, 2007-ben a szülészet-nőgyógyászat és az urológia fejezte be a működését, 2012 végén a baleseti sebészet, az ideggyógyászat. Ezzel egy időben, a munkatársaimmal létrehozott egynapos sebészetet is kivonták a betegellátásból. Ez év őszén a maradék aktív osztályok is bezárnak. A kórház reformfolyamata pártsemleges, kormányoktól független. Mégis bánt, és remélem nem csak engem, hogy az elmúlt években Újpest három kormánypárti képviselőjének nem sikerült ennél jobb megoldást elérni.
Nem gondolom, hogy a Károlyi Sándor kórházba tervezett krónikus és rehabilitációs ellátás alacsonyabb rendű lenne mint az aktív betegellátás, csak más. De meggyőződésem, hogy ha egy városrész elveszti az aktív betegellátó osztályait, az nem előrelépés.
