Az olimpia fontos dolog, tudjuk ezt mindnyájan, hiszen a televíziós közvetítések jóvoltából milliók nézik. De pontosan mit is néznek az emberek? Természetes, hogy mindenki a saját sportolóit. Ahogyan mi, magyarok is. Számít, hogy melyik ország a házigazda, számít, hogy a rendezés hogyan sikerül? Csak áttételesen. Minden olimpia jól sikerül, ha vannak nehézségek meg gondok, az egy ilyen méretű rendezvénynél természetes, és amúgy sem kell örökké panaszkodni. A sportágak száma egyre nagyobb lesz, a biztonsági kockázat ezzel egyenlő arányban nő. Ámde a legfontosabb kérdés: fontos szerepet tölt be az olimpia az országimázs építésében? A válaszom – ami nyilván csalódást okoz majd a tervezett budapesti olimpia támogatóinak –, hogy nem. Az olimpiai sikereket minden ország a maga győzelmei szerint méri, a budapesti kocsmák vendégeinek a vízilabda a fontos, Trinidadban a női futóváltó.
Hiú remény és ostobaság azt gondolni, hogy egy olimpia javíthatja az országimázst, ami ennek a kormányzatnak valahogy fontos gondja lett. Mit gondolnak rólunk a világban? Ezen töri a fejét a kormányzati kommunikáció két nagy hátráltatója, Kovács és Giró-Szász. Pontosan ők azok, akik nem kommunikálnak, vagy rosszul kommunikálnak. Két savanyú, fáradt ember, aki már nem tud újat mondani a kormányzatról. Na, akkor jöjjön az olimpia. Még Gyurcsány alatt alakult meg ez a mozgalom, már annak idején is figyelemelterelési kényszerből, „na, mutassuk meg, hogy Budapest képes erre” és hasonló ostoba filozófiák bevetésével, „az olimpiai létesítményeket amúgy is meg kellene építeni, így legalább biztosan megépítjük”. Mintha a nemzetközi olimpiai mozgalom kényszere lenne az egyetlen biztosíték az útépítésekhez, a vasút fejlesztéséhez vagy korszerű nyilvános vécék telepítéséhez. Egy ország megítélésén nem javít az olimpia, így volt Athén, Szöul, Mexikó, Moszkva vagy Peking esetében is. Azok az országok, amelyeknek amúgy is – más okokból és tervszerű fejlesztések nyomán – jó az imázsuk (például Nagy-Britannia), ezt nem a játékoknak köszönhették. London korábban is az egyik legkedveltebb város volt a világon.
Így van ez a Formula–1 futammal is. Sokan azt gondoltuk, hogy ez majd népszerűséget és elismertséget hoz Magyarországnak. Az ide utazó finn, lengyel és német autóverseny-őrültek persze biztosan megnézték a bazilikát és a Halászbástyát, legfőképpen azonban saját kedvenceikre voltak kíváncsiak. És ahogyan manapság már a magyar televíziónézők sem emlékeznek a tavalyi portugál vagy olasz versenyre (hacsak nem történt halálos baleset), ránk sem emlékeznek a külföldiek.
