Szerdától két forinttal csökkenti a benzin, öttel a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát a Mol. Hogy a lassan menetrend szerinti árcsökkentéseknek mikor lesz vége, azt tippelni sem lehet. A Nemzetközi Energia Hivatal legfrissebb előrejelzése szerint az autó soknak egy ideig időutazásban lesz részük, a kutaknál visszaköszönnek a 3-4 évvel ezelőtti árak. A hivatal bő egy hete még arról értekezett, ha a jelenlegi szinten marad a túlkínálat, akkor a 80 dolláros hordónkénti olajár sem tartható.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) csütörtökön arról döntött, hogy tagjai még fél évig változatlan kitermelési kvótával dolgoznak. Az olajkartell legerősebb tagja, Szaúd-Arábia szerint nem szabad kapkodni, a piac majd rendezi a mostani árproblémát. Igazuk van, a döntés óta a Brent alaptípus ára a 67 dollárt is megjárta, s a hetvenes szint környékén vert tanyát. Végtére is hová a sietség, egy év alatt „csak” negyven százalékkal lett olcsóbb a nyersolaj.
Az alacsony olajár haszonélvezőinek és kárvallottjainak hosszú a listája. Az olcsó nafta megágyaz a gazdasági növekedésnek, ami most, a globális konjunktúra gyengülésekor kifejezetten jól jön. De csak abban az esetben, ha ezzel párhuzamosan nem csapja agyon a büdzsét. Ahogy esik az ár, úgy csökken az üzemanyagárban lévő elképesztően magas, ötven százalék feletti adóteherből származó költségvetési bevétel. Ami nálunk az egyik legkönnyebben beszedhető tétel, hiszen ezerszer bebizonyosodott, hogy a honpolgár inkább kevesebbet eszik, de az autózásról nem hajlandó lemondani. Az árak lemorzsolódása a másik oldalon fogyasztásbővítő hatást eredményez, olcsó benzinből több fogy. A nagy kérdés csak az, hogy a költségvetési soron melyik hatás érvényesül erősebben.
